V/A – Go-Kart vs. The Corporate Giant Vol. 4.

Tracklist:

Közreműködő előadók:

Rifu, Bambix, Ten Foot Pole, The Shocker, The Go Faster Nuns, Nervous Nellie, The Gaslight Anthem, I Farm, The Very Job Agency, Parasites, The Ergs!, The World/Inferno Friendship Society, Guff, Cougars, Ira, Transmission0.

A lemezen 22 szerzemény található, a Rifu, az I Farm, a Nervous Nellie, a Bambix, a The Shockers, valamint a Cougars két-két nótával szerepel.

Hossz: 71:49

Kiadó: Go-Kart Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Ahogy azt a Pop, csajok, satöbbi óta tudjuk, hatalmas felelősség összeállítani egy tökéletes válogatásalbumot, hiszen Nick Hornby hajdani DJ-hősének megállapítása szerint a jó szelekció létrehozása olyan, mint egy szakítás: "pokoli nehéz, és időigényes. Az első szám legyen dögös, figyelemfelkeltő; majd még egy kicsit emeljük a szintet, de csak egy nóta erejéig, nehogy túl hamar túllőjünk a célon."

Hogy a mi szemszögünkből vizsgált dojcse County Metal-szerepet betöltő Go-Kart Records mennyiben fogadta meg a fenti jótanácsokat, univerzálisan nem kivetíthető minden egyes válogatásalbumukra, ám az talán igazolhatja hozzáértésüket, hogy a szándékosan alacsony áron forgalmazott lemezsorozat első darabjából 200000 darab ment el világszerte. Azonban a mennyiség nem egyenesen arányos a minőséggel, hiszen az istálló jobbára másodosztályú, vagy a kiemelkedő underground előadókra fókuszál, ám az itt hallható több, mint 71 perces kiadvány azért szolgál kellemes meglepetésekkel.

A lemezen két nótával szereplő Rifu kellemes garázs rock/punkban utazik (hozzávetőleg a korai Beatsteaksre hajazva), melyben helyenként felvillannak elvétett hardcore hatások is, ám összességében mégis rendben van az itt hallható két tétel. A Bambix hallatán olyan érzésem támadt, mintha tirpák punk köntösbe oltottak volna egy hangyáni modern hardcore/metal hatást is, de a produkció éretlensége az énekes hangszínén mutatkozik meg. Vidám, és sematikus pop/punkban kíván érvényesülni a Ten Foot Pole, melynek nyilván megvan a saját közönsége. Tradícionális blues, és garázs rock alapok adnak egymásnak randevút a The Shocker esetében, mely hallatán elkönyvelhetjük a kiadó legfeelingesebb előadóját. Ismét punk adja a The Go Faster Nuns zeneiségének alappilléreit, de hiányzik belőle az újdonság varázsa, és az átütő erő. A lehető legorganikusabb és legzeneibb rocktörténeti alapokhoz nyúl vissza a The Shocker, nyílván nem véletlen az erős kiadói nyomás sem, tényleg tehetséges zenekarról van szó. Másodosztályú pop/punk bandának tűnik a The Gaslight Anthem az itt hallható dala alapján, ami miatt azonban felfigyelhet rá egy honi zenehallgató, az nem más, mint hogy az itt hallható nóta szinte egy az egyben alkalmazza az IstenHátaMögött rajongók kedvenc Edda szerzeményének (A Hűtlen, ugye) dallamait. Ennél azért jobb pillanataik is vannak.

Másodvonalasnak ható, és kissé fárasztó megoldásokkal próbálja lekötni az érdeklődő hallgatók figyelmét az I Farm nevű formáció, több-kevesebb sikerrel; velük is csak többen vagyunk. Kissé demós, de pont ízlésesen koszos hangzású punk rockot játszik a Very Job Agency, de a katasztrófális énekhang miatt nehezen talál utat a muzsika a befogadó hallójáratok felé. Újfent vidám, és pörgős pop/punk szerzeményt szállít le a The Parasites, már-már agybontó gyermekdal-szintű énektémákkal… Bocsánat, de nekem fáj hallgatni. Ez igaz a The Ergs! legénységére is. Koncertfelvételt hallhatunk a The World/Inferno Society-től, melyben éppúgy megjelennek a temperamentumos rézfúvós-betétek, mint a feszült zongoradallamok, valamint a tangóharmonika, egy kissé noir-ízű garázs rock tételben; az általam eddig ismeretlen bandák közül ez a formáció keltette fel leginkább az érdeklődésemet. Szikár riffekkel nyit a Guff, ám az ott tapasztalt agresszió sajnos hamar leül egy "megmondom a frankót" kaliberű punk nótává. Ska hatásokkal flörtöl a Cougars, melyben helyet kap egy kissé kaotikusabb hardcore megközelítés is, túlmenően az eredeti stoner/hard rock hangzásvilágon. Elszállós, és utópisztikus hangvételű komplex metal/hardcore elegyet játszik az Ira, azonban a témák nem olyan felkavaróak és erőteljesek, mint az adott műfaj érvényesült előadói esetében. Ettől függetlenül a 2006-os debütalbumukra kíváncsi lettem. És ha már súlyosbítjuk az összképet, ki más jöhetne szóba, mint a holland Transmission0? A Memory Of A Dream korongon szereplő Condor itt is úgy szárnyal, hogy az ember nem győzi tekintetével követni annak útját.

Összességében nem tudom, mennyire képes felvenni a versenyt a Go-Kart a nagyobb kiadókkal, ám azt meg kell hagyni, hogy égiszük alatt számos olyan zenekar működik, akikre érdemes még a közeljövőben figyelmet fordítani.

Magyarországon forgalmazza a Lethal Conflict.
Ára: 1500 Ft + postaköltség.