A minap postán érkezett a három death metál bandát rejtő split CD. Ahogy a borító is mutatja (az orosz Ebola gyerek melója) vérhányás, rothadás és húskukac nyomorította élőhalottak adnak egymásnak randit, tehát a világot mondanom se kell, nem váltja meg a három zenekar. Igaz meg se alázza, hiszen korántsem kiemelkedő a death metál scenéből a lerakott produkció, inkább egyfajta lehetőség a nagyközönség előtt, közben szépen meghemperegve az archiválás tényével, annál is inkább így van ez, hiszen egyik hulladaráló brigádnak se jött ki még nagylemeze, csak demók és Ep-k, így ezek kerültek fel a splitre. Öncélúnak nem nevezném ezt a közel 30 percet, de előre leszegezem, nem nehéz jobb zenekarokat találni szélese világon…
Az ukrán
Fleshripper nevének megfelelően kellő intenzivitással roncsolja a húsunk, és csontozza ki élettelen tetemünk, 2004-ben alakultak, és eddig összesen két demót raktak le arra a bizonyos asztalra. Jóféle ötvözete az a belassult régies
Cannibal Corpse-nak és sebesség mámorában öldöklő
Mortician-nak egy kis
Dying Fetus-szal, a vokál mély gore hörgés, s bár dallamosnak nem mondhatóak a számok, azért inkább húznak a death metál felé, mit a gore vagy grind dolgok irányába. A
Distorted Reality valójában egy 2006-os ki nem adott EP-jük, mely így a split formájában mégis csak beteljesedett, nem rossz, de nem is jó…
A lengyel
Garroter 2004-ben alakult, egyedül az
Act of Twisting demójuk jött ki 2006-ban, mely teljes egészében fel is került erre a split lemezre. Zenéjük agyas death metál, rendesen kicsavart témákkal, mély funkys basszussal, pár remek groove-al és egy nagy adag gore töltelékkel, amely miatt a végeredmény erősen egysíkúvá lesz, pedig érezni, hogy a srácokban van energia, csak nem éppen jól engedik ki… egy kicsit punkos gore death keverék az egész és olyan bandák jutnak róla eszembe, mint a
Corpsefucking Art vagy a
Devourment és a
Disgorge. Akad pár egész jó lassú rész, szólók, és remek basszus kiállások, érdekes cin játékok, remek pergők, de a végeredmény ennek ellenére erősen egysíkú, nem rossz, de nem is jó…
Majd következzék az utolsó vérhányás egy olyan, aminél nem a reggelit vizsgáljuk, hanem a belső vérzések tágította sejtháló repedéseket… a szerb
Mutilation hozza a legjobb hangzást és egyben a leggyengébb produkciót is. Az első anyagjuk egy split CD volt a svéd
9th Plague-vel, ami nem volt éppen a legjobb választás, hiszen nagyon jó kis banda, majd a második zörejhalmazuk a
Mental Decay, mely kislemez formájában jött ki, és most rákerült egy újabb splitre. Sajnos, ahogy elhallgatom őket, nem is nagyon lesz lehetőség nagylemezre, hiszen ahhoz felkéne nőniük… igazából nem is tudom mi a bajom, a monoton gore hörgés, vagy a balfasz dobgép szörnyű pergője és cinje… mindesetre nem estem hanyatt attól, amit hallok, nem rossz, de nem is jó… durván nem! Azért világian gyengének se kiáltanám őket ki, hiszen hallottam ennél már számtalan rosszabb próbálkozást a műfajon belül. Hogy zenei téren mikhez hasonlítanám? Nehéz kérdés, a válasz túl szerteágazó, lassú riffelő témák gyors csépelésekkel váltva, mély basszus, vérhányó hörgés, avagy az a fajta klisék, melytől death egy death metál. Mindesetre az
I Cum Blood (
Cannibal Corpse feldolgozást) már hallottam jobban előadva nem egyszer.
Annak ellenére, hogy a végeredmény nem éppen fényes, mégsem rossz produkció, ha másért nem az archiválásért — bár a death metál már rég halott, aztán mégis csak él, és új és új bandákkal pumpáltatják a trombózist szenvedett oszlásnak indult szívet, a pupillák remegni kezdenek, s a belső zokogás, pedig abba marad…
Fleshripper 72%
Garroter 73%
Mutilation 68%
71%
