Tusk – The Resisting Dreamer

A Tuskot illetőleg valószínűleg az instrumentális post-rockban utazó chicagói Pelican rajongói vannak leginkább képben; ugyanis a mostanság nem túl meggyőző teljesítményt nyújtó bandából három tag is hozzájárult e projekt dolgainak végső formába öntéséhez. Itt van a gitáros Trevor de Brauw, a basszer Laurent Schroeder-Lebec, valamint Larry Herweg dobos is, ám a hiányzó posztokat betöltő arcok sem épp zöldfülű ismeretlenek. Az itt éneklő Evan Patterson korábban gitárosként a Breather Resist (a Botch-iskola egyik éltanulója) frontvonalán ténykedett, de ma már a Young Widows-ban tolja, míg a másik pacsirta, Toby Driver a Kayo Dot fanok előtt ismeretes – ugyanis az eredeti Tusk vokalista Jody Minnoch már nem vállalta a melót a bandával.

A The Resisting Dreamer CD tartalma tulajdonképp egyetlen 37 perces dal, fennkölten fogalmazva a banda magnum opusa, mely két és fél éven keresztül íródott, (aztán majd’ egy évig hánykolódott, mivel még az alkotói sem foglalkoztak vele) s pusztán a befogadó dolgának megkönnyítése céljából került fel négy részre taglalva erre a hattyúdalnak szánt korongra. Érdekességképp, ez a lemezanyag még a Pelican The Fire In Our Throats Will Beckon the Thaw albumának felvétele közben került rögzítésre, és a legenda szerint a keverés is mindössze egyetlen meredek éjszakát (illetve hajnalt) vett igénybe, Greg Norman zavarta le az Electrical Audio stúdióban éjfél és hajnali öt óra között még aznap. A lemez megszólalása ennek megfelelően nyersen bárdolatlan, profi zaj, melyet a Pelican és a korai Neurosis ízei járnak át, ám sikeresen táncol a befogadhatóság peremén. Maga a zenei anyag alapjaiban más, mint amit a Get Ready és Tree Of No Return CD-ken hallhatunk. Nem véletlen a myspace url-ben a „tuskgrind” megjelölés, mindkét említett anyag eszelős csapkodással, valamint szörnyszülött riffekkel és torz rikácsolással teli zajos, fésületlen underground grindcore kirohanásokat tartalmaz a Tusk sajátos tálalásában, érződik rajtuk egyfajta frusztrált és beteges zaklatottság, viszont mélység nem igazán. Ha más grind előadókkal kellene példálóznom, akkor inkább dobnám be talán a Circle Of Dead Children és a Discordance Axis nevét, (vagy a Pig Destroyert, hogy egy ismertebbet is említsek) semmint a Nasum-féle feszes, pengeéles darálásét. Nem rosszak ezek az anyagok sem, de semmi igazán kiemelkedőt nem nyújtottak számomra, így nem ezeket fogom előszedni, ha zajos grindcore-t akarok hallani.

A most taglalt anyag viszont a Tusk hangulatosabb oldalát hivatott kidomborítani; a megszólalás valamivel modorosabb, mint a két előző korongjukon, de még mindig zajos, és a zene is más forrásokból táplálkozik. A The Everlasting Taste of Disguise szinte improvizatívnak tűnő témázásból, morbid zajokból áll össze, míg a Cold Twisted Aisle a talán leginkább Pelican-közeli darab, súlyos pengetésekkel tűzdelt, s Converge-szerű gyerekhangú énekkel borzongat. A Life's Denial az a track, mely szinte teljesen post-rock, a hosszan csordogáló, túlnyomórészt zajokra építkező rémálomszerű The Lewdness and Frenzy of Surrender pedig egy elképesztő örvény, melyben nagyon hatásos és morbid hangokat pedzegetnek. A felhasznált riffek és témák jellegéből adódóan az egész művet belengi egy zajos, bizarr és nyugtalanító atmoszféra, mely helyenként már-már szinte klausztrofóbiás fojtogató morajlásig fokozódik, s a gerincoszlopod mentén táncol jeges fuvallatként. A szövegi koncepció is teljes mértékben illik ebbe a nyomasztó stílus-, és témakavalkádba; képszerűen vetíti lelki szemeink elé a lemez főhősének zavaros belső lelkivilágát, azaz – egyfajta hangokba foglalt érzelmi hullámvasútként – annak minden bánatát és tékozló kétségbeesését, majd a megbánást és (az utolsó dalban) a megtépázott és zaklatott lélek őrületbe hullását és megsemmisülését.
A lemez nem egyszerűen leírható, vagy könnyen befogadható hallgatnivaló, ám képes lehet az efféle torz és kicsavarodott szépség iránt fogékony lelkeknek pozitív élményt nyújtani; ezért leginkább a fentebb megnevezett előadók, zenekarok rajongóinak ajánlott, noha azok közül egy-kettő szintjét (a minőséget, és a megvalósítást egyaránt tekintve) nem éri el. A pontszám csakis emiatt:

7,5 / 10

Magyarországi forgalmazó a Lethal Conflict.
myspace