2009. március 15.
Tracklist:
1. Eyes of Madness
2. Force of Law
3. Rabid Panic
4. Deaf and Disbelieving
5. The Hunger
6. In Formation
7. Incendiary
8. Crucifier
9. Under The Radar
10.Plan of Execution
11.Untitled
Szépséges szörnyeteg, ronda, de finom – efféle elcsépelten hangzó szófordulatok jutnak eszembe elsőként a Tragedy zenéjéről. És tényleg: a portlandi illetőségű crust/d-beat banda 3 éve adta ki eddigi utolsó lemezét, melynek képében sikerült egy olyan szenvedélyes enegiabombával megajándékozniuk az erre fogékony közönséget, mely – szennyes, sötét hangzása ellenére – rögtön megfogja a hallgatót, köszönhetően fülberagadó gitárdallamainak és megkapó, őszinte hangulatának. Ám ne szaladjunk ennyire előre!
A Tragedy 2000-ben alakult, többek között egykori His Hero Is Gone és Deathtreat tagokból, s az évek során fokozatosan vívták ki a színtér elismerését, melynek köszönhetően mostanra már mondhatni kultikus tiszteletnek örvendenek, dacára annak, hogy alig-alig lehet bármit is tudni a zenekar tagjairól. A Tragedy nem az a banda, melynek tagjai hosszú órákat töltenének el a kamerák előtt pózolva, vagy hangzatos promószövegeken agyalva: itt csakis a zene minősége számít, mely bátran mondhatom, igen magas. A zenekarnak sikerült egy olyan egyedi, könnyedén beazonosítható hangzásvilágot létrehoznia, melyen ugyan érezhetőek a hatások, s nem üt el radikális mértékben a műfaji sémáktól, ám mégis sajátos ízzel képes felruházni a szerzeményeiket.
Mit is várhatunk ettől a korongtól? Fél órányi, többnyire magas fordulatszámon pörgő, ám belassulásoktól sem mentes d-beat/crust punk muzsikát, mely egyszerre bír a korai Discharge zenéjének sötét, apokaliptikus hangulatával, s az elsőrangú gitárdallamok által közvetített melankolikus felhanggal. Ehhez társulnak a dühös, társadalomkritikus – mi más – szövegek, melyeket Todd Burdette énekes/gitáros bömbölve üvölt a képünkbe, s így az elsöprő zenei aláfestéssel karöltve szinte egy percnyi szünetet sem engedélyeznek a hallgatónak. Kivétel ez alól az In Formation című instrumentális tétel, mely a lemez közepén elhelyezve tökéletes pihenőként funckionál – utána mehet tovább a krásztkodás. Azt hiszem, nincs is értelme dalokat kiemelnem és egyenként elemeznem, ugyanis a korong végig egységesen magas színvonalat mutat.
S hogy kinek ajánlanám ezt a lemezt? Például a Disfear kedvelőinek, de bárki tehet vele egy próbát, aki fogékony az efféle zenére, garantálom, nem fogjátok megbánni!
10/8
