A 2004 elején született budai banda második hangzóanyaga, a hatszámos Kolonc kislemez tartalmaz pár olyan tipikus gyermekbetegséget, melyet sok fiatal zenekar esetében tapasztalni lehet, de mielőtt ezekre kitérnék, pár biográfiai adatot közölnék róluk. A Toscrew (The Original Streets Crew) mai felállása egy baráti társaságból fejlődött ki a szokásos paraméterekkel leírható (tagcserék, próbák, elszórt koncertek) kezdeti időszak után. 2007 októberében készült egy demó három számmal a pécsi Hold stúdióban – melynek két dala ide is felkerült –, s jól szerepeltek több tehetségkutatón is (Emergenza, Rockmaraton), az újabb életjel ideje pedig egy aktív koncertezős időszak után érkezett el.
A
Hullámok intró kellemes szintidallamokkal indít, melyek alapján még nem sejthető, milyen stílusú zenét tartalmaz a korong, de ahogy vonakodva beérkeznek a ráspolyos gitárok, már kezd eloszlani a köd; s az első rendes dal, a
Szemfényvesztés kijelöli a fő csapásirányt. Szintetizátorral megtámogatott, alapvetően dallamos black metalt hallhatunk a
Toscrew-tól, akik hatásként a Cradle Of Filth és a Dimmu Borgir nevét jelölik meg többek közt.
A
Szemfényvesztés tartalmaz jó ötleteket – pl. a nyitó gitártéma, vagy a gyors dob-felpörgetések –, de már itt jelentkezik az egyik probléma az EP-vel kapcsolatban (ami már a
Hullámokra is érvényes volt); zavaróvá válik, hogy többször túlnyújtanak, vagy túl sokat ismételgetnek egy adott témát; valamint az átlag ötperces dalhosszokat is soknak érzem a felhasznált ötletek mennyiségéhez képest. Ha a terjedelemből faragtak volna, vagy ellenkezőleg, több változatosabb, izgalmasabb megoldással töltik fel, sokkal gördülékenyebb és intenzívebb lehetne a produkció. Hasonlók vonatkoznak a neoklasszik ízű parázs billentyűhangokkal nyitó
Seherezádéra is; mikor felgyorsul a dal, egyben monotonná is válik – Kovács Ákos nem fakezű dobos, épp ezért elvárnám, hogy ne csak ezt az egyféle kalapálást erőltesse, ha sebességbe kapcsolnak. Pintér Csaba billentyűs a stílusban bevettnek számító alkalmazási módokat hozza: vagy egy-egy hangmintával erősíti a gitártémákat, vagy épp egy – sajnos nem túl erős – dallamot ismételget hosszan a gyorsabb részek alatt. Az említett
Seherezádé sebesebb részei, pl. pont a gyengécske dallam és a megkívántnál kevésbé gyors kalapálás miatt lesznek esetlenek ahelyett, hogy igazán felkavaróvá és brutálissá válnának. A helyenként szinte hisztérikus éneken is lehet még csiszolni, főleg az artikuláción; de a mély hörgések kifejezetten jól esnek. A leginkább egyben lévő számnak talán a
Fejvesztve, értelmetlenült tartom a hossza ellenére is, valahogy jobban működik az előtte hallható két társához mérten (vélhetően az eltelt időszak alatti fejlődés miatt, hisz azok még a demóról származnak), jók a harapós riffek is; a melodikus részek pedig az
Elmúlás hajnalában a legemlékezetesebbek: a dallamos ének a heavy-s gitárszólamokkal nem rossz; ahogy a címadó
Kolonc harmadik perc környéki leállása sem. A kislemezre vitt ötletek közt tehát sok olyan van, ami egy kis odafigyeléssel, tapasztalattal hangsúlyosabban tudna érvényesülni.
Noha úgy tűnhet, csak negatívumokat említettem az anyag kapcsán, azt el kell mondanom, hogy hallgatható, s a nevük elhintésére, bejáratására alkalmas a Kolonc (a felvételek a Baskíriás Patkány vezetésével készültek, az utómunkákat a Teurgiás Moles végezte), de az előrelépéshez több markánsabb megoldás, jobban átgondolt dalok és Südi Kristóf gitártémáiban több gonoszság szükséges.
A banda myspace oldalán meghallgatható a teljes anyag.
