Torn From Earth – Torn From Earth EP

Fiatal hazai formációk kapcsán rendre előkerül a nagy kérdés: vajon mi sül ki abból, ha egy zenekar munkásságának kezdeti korszakában az inspirációt szolgáltató elődök oly markánsan vannak jelen, hogy az már-már baljóslatúnak hat a jövőt illetően is… Tudniillik azt hiheti az érdeklődő, hogy adott zenekar soha nem lesz képes a hatásokat levetkőzni, és azt inkább újító, egyéni elemekké formálni. Mindemellett azt is tudjuk, hogy nem minden esetben vágyik a zenehallgató feltétlenül újszerű és megismételhetetlen alkotásra, néha egyszerűen megfelel az is, ha egy album kitűnő hangulatot teremt, és ezáltal hat érzelmeinkre. Jelen esetben éppen ez a hangulati tényező kerül előtérbe, hiszen a Torn From Earth jól eltalált sludge/doom keveréke nagyon nagy arányban épít erre a faktorra, amely könnyedén eredeztethető az ominózus műfajokból is.

Habár a zenekar öt éve létezik, jelen felállással körülbelül két éves múltra tekintenek vissza, és tulajdonképpen eme korszak gyümölcseként értelmezhetjük ezt az öt felvételt tartalmazó EP-t. Ezeket a tényeket figyelembe véve rögtön ki is jelenthetem, hogy jobb bemutatkozó anyagot nem is tudnék elképzelni. Nincs kiemelkedő pont, de szinte végig megmarad az az igencsak magas színvonal, ami miatt érdemes figyelmesen fülelni. Jól körvonalazhatóak azok az elemek, amelyek egy későbbi, feltehetőleg érettebb folytatásban már jobban ki fognak domborodni, és amelyeket a zenekar előnyös momentumaiként értelmezhetünk. A dalszerkezetek mindenképp előnyére válnak az EP-nek, mivel a(z olykor hét percet is meghaladó) szerzemények nem igazán „émelyítenek” üresjáratokkal, és annak veszélyét sem érzem, hogy a hallgató esetleg lehetetlen feladatként fogná fel a teljes játékidő végigpörgetését.
Sőt, tovább megyek: egyhangúsággal sem lehet vádolni a Torn From Earth-öt, majd' mindegyik dal tartalmaz egy-egy jól megjegyezhető motívumot vagy témát. A lemezt indító All Over Myself a későbbiekhez viszonyítva még csak amolyan bemelegítésként szolgál. Az utána következő Mesmerized először egy hihetetlenül stílusos basszustémával, valamint ehhez jól passzoló körítéssel startol, majd eme spontán intro után az album talán legkeservesebb tételét van szerencsénk hallani; a maga hosszan eltémázgató teljes valójával ez a monstrum egy igazán fogós felvétellé kerekedik.
Az EP további része sem éppen sebesség-orientáltaknak való, de azért valamivel könnyebb és némiképp gyorsabb is a Withheld Breath, valamint külön élmény a dal közepén hallható, a modern vonalat képviselő post-metal (vagy akár post-rock) zenekarokat idéző instrumentális beékelés, amely így egy, az eddigiektől egészen eltérő gitárhangzással is színesíti a lemezt.
Az Old Wounds, annak ellenére, hogy a Torn From Earth munkássága szempontjából jelentős és elkerülhetetlen státuszban álló Crowbart idézi, mégiscsak a leggyengébbre sikerült alkotás az öt közül. Itt éreztem egyedül a teljes játékidő alatt azt, hogy bizony egy demot hallgatok: ez egyrészről valamelyest sajnálatos eme felvételt illetően, ugyanakkor dicséretes a többire vonatkoztatva.
A zárszóként definiálható The Ending visszatereli abba a mederbe a lemez irányultságát, a hangzást illetően, amely az első „félidőben”, leginkább a Mesmerized esetén érhető tetten, így tartva meg a folyamatos egyensúlyt.
Egy ilyen jól megalapozott koncepció erős bázisát fogja képezni a zenekar későbbi tevékenységének, és ahogyan azt kezdeti formájában már itt is érezhetjük, a sokfelé kikacsintó, némi eklektikát is bátran alkalmazó mentalitás csak növelni tudja az összhatást. És ha egy zenében jól megférnek együtt Down, Crowbar, vagy akár Isis és Mastodon reminiszcenciák, akkor ott nagy baj nem lehet.

8/10

myspace