A Torn Apart 2005 elején alakult Umeåban, David Eliasson (gitár) Mikael Sandström (gitár) és Alexander Wegebro (dobok). Kezdetektől death metál volt a célkitűzés (mily meglepő, igaz? Mégis csak svédek…) és pár hónap csúszással megérkezett Petter Johanssont (basszus) és Christoffer Langström (vokál) és megkezdődött a csépelés, haha. Játszottak kisebb-nagyobb fesztiválokon, felvettek egy demót, majd azt az EP-t amiről most olvasol.
Zeneileg az a tipikus technikás agyas death metál, mely szépen darál és remekül bont, lassú és gyors, nyaktörő és vonagló… az egyetlen baj az anyaggal, hogy semmi újítót nem tartalmaz. Alapvetően halál fém a svéd vonalat hozva, vastag dallamos basszussal, thrash szerű pengeéles riffekkel s természetesen gyors és ultra brutál grindcore szerű beindulásokkal, ennek ellenére többnyire dallamos és könnyen befogadható a produkció. Ez a négy szám betekintést nyújt a jövőben majd megjelenő nagylemez terveiről. A külalak szép, ám a hangzástól nem vagyok elszállva, kissé halk, amit szerencsére pótol a komoly riffhalmazok hada. A kezdő
Slaughtered by Hands építkezik, egyik ütemből a másikba csap át, mindvégig pontos és letisztázott, olyan bandák jutnak eszembe róla, mint a korai
Unleashed és
Gorefest, későbbi
Carcass vagy pár feszes thrashes gitárépítkezésből a
Cancer vagy a
Coroner. A hangszerek hangzása amúgy súlyosan mély, így a riffek keményen döngölnek és hasítanak is egyszerre, a vokál mély hörgés, olykor elvékonyodva, az a headbanger hatás, amit pedig 2:38-tól művelnek, majd rágyorsítanak, egyértelműen megmutatja, ha kijön a nagylemez, kortársként helyük lesz a skandináv death metál sceenében. A folytatás kissé
Gorefest lecsengésű dallamokkal operál, aztán egy kiállás után megmutatja dübörgő rothadó száját a
The Impaler is. Néhol visszatérnek a már említett
Gorefest és talán
Carcass féle dallam füzérek, és 2:42-től súlyosan első
Unleashed lemez (
Where No Life Dwells) lassú morajlásai köszönnek vissza, mely egy hirtelen váltással se lesz mássá. A
Morgoth és néhol
Morbid Angel féle technikás ízek sem tagadhatóak le, ám ettől még a címadó szám, egy brutális öldöklés, kissé talán leginkább
Carbonized szerű basszus leállással, és építkezésekkel… aztán egymást váltják az erős riffek és a sebes és súlyos dobok, törések. A zárás egy újabb lassú és gyors tördelések kavalkádja, talán egy picit a
Mortician stílusú a dolog, de olyan sokban nem tér el ez sem három testvérkéjétől.
A végeredmény egy pontos és energikus death metál, precízen letisztázva és megépítve benne minden, talán éppen ezért hat kissé túl sterilnek a produkció. Persze újítás se sok van, hiszen ezeket a megoldásokat és remekül helyükre illesztett témákat már 1000x hallhattunk, s sajnos ez rányomja pecsétjét a végeredményre is. Ha egy kicsivel több szóló lenne és tömény riffekkel ékelt középtempó akkor talán, hangsúlyozom talán lenne benne valami újdonság, de így csak egy remek és komplex death metál, viszonylag kevés klisével a háta mögött, Svédország rideg földjeiről… ettől függetlenül kíváncsian várom a nagylemezt, mely elméletileg erre az évre lenne esedékes.
78%
Torn Apart *MYspace*