Torche – Songs for Singles EP

A két évvel ezelőtti Meanderthal végre meghozta azt a nemzetközi elismertséget Savannah magányos farkasának, amit (már Floor-utódként is) eleve megérdemelt. Bár való igaz, hogy ehhez szükség volt Steve Brooksék őszinte megnyílására is, amelynek eredményeként nemcsak 2008, hanem az előző évtized egyik legizgalmasabb és legértékesebb produktumát kaphattuk kézhez. A srácokat az A38-on el is csíphettük a Pelican vendégeként, azonban a banda belső ellentétek következtében egy igen hangos veszekedés eredményeként megvált mexikói – és egyébként is jelenségszámba menő – másodgitárosától, a közel kétméteres Juan Montoyától. Nélküle kívánták rögzíteni az alábbi felvételt, amely kimondatlanul is dacos életjelként kíván funkcionálni, ha már a következetes folytatás lehetősége ideiglenesen meghiúsult.

Ebben a szerepkörben pedig a Songs for Singles meg is állja a helyét, hiszen közel 22 perces terjedelmével valóban nem kíván zsákbamacskát árulni: inkább megmutatja, hogy a Torche így is képes alkotni, létezni. Ez pedig megkérdőjelezhetetlen tény, hiszen Kurt Ballou jóvoltából olyan mocskos megszólalást kapott az itt hallható nyolc dal, hogy a Meanderthal áttörése és gyökérként való táplálása letagadhatatlan, egyben felesleges volna. Ugyanakkor a kiadvány teljességéből mégis hiányzik az a lüktető és energikus izgalomfaktor, amelynek eredményeként a dalok nemcsak megjegyezhetők lennének, hanem egymástól is karakteresen elkülönülnének. Sajnos a Songs for Singles tételeinek többsége már csak zajos rövidségéből adódóan is összemosódik, és a nyolc tételnek a fele sem képes igazán versenybe szállni a Torche munkásságának legjobb pillanataival: főleg, ha elvonatkoztatunk az U.F.O. első megjelenésének poénos attitűdjétől, ami sajnos csak ebben a formában tudott szóbeszéd tárgyává válni. A dalcsokorból feloldó kivételt talán csak a monumentális Face The Wall jelent, amely az In Return zenei világára kíván új tapasztalatainak tükrében reflektálni: gombázós, álomszerű dalszövegekkel megáldott, következésképpen szétcsúszós, ám sludge helyett főként shoegaze hagyományokat közvetítő merengésről van szó, megkopasztva a később magára vett punk és post-hardcore attitűdtől, ami egyébként is csak a felvétel előző dalaiban jelenik meg mintegy körítés formájában. És azt kell mondanom, hogy ez a málházós, kóválygó és kétségkívül begubózásra engedékeny irány jobban áll a megfogyatkozott Torche-nak, mert az ilyen eszközökkel határozottan, erejük teljében (és ami a legfontosabb: kellő tűzzel és megújulással) tudnak bánni, míg a valóban feelinges, dögös és energikus, felfrissített stoner-aura egyetlen gitáron annyira nem működik, sajnos még Steve változatos énektémái mellett sem, holott a színtéren talán az ő orgánuma lenne az egyetlen, amely mind minőségében, mind karakterében (és persze a ‘Face lehetséges irányának olvasatában) meg tudná közelíteni az egykori Acid Bath-főnök Dax Riggs hangrezegtető, drámai előadásmódját.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=gdbBAaKqlzA

Persze az összhatás még mindig szuggesztív, és jó, hogy az undergroundnak van egy Torche-csa, de a Songs for Singles önmagában nem egy maradandó alkotás. Inkább egy szükségszerű életjel, netán későbbi kapcsolódási pont, amely jelenlegi tudatunk szerint igazolni kívánja a zenekar átfogó, transzparens értékeit – ez a része pedig működik is a produktumnak, csak sajnálatos módon ettől még nem lesz maradandó a felvétel. Főként rajongóknak ajánlott a kislemez, nekik azonban kötelező jelleggel, mert elsiklani azért mégsem szabad a kiadvány csúcspontjai felett.

10/6,5.