Tonight Alive – The Other Side

Egy ilyen bemutatkozás után mit várhat az ember a két évvel később megjelenő új nagylemeztől? Az elért sikerek fényében leginkább azt, hogy még jobban igyekeznek rádiós dalokat kipréselni magukból, ami nagyjából az előd verítéktartalmával egyenértékű unalmat fog eredményezni. Nos, ha ennyire nem is szörnyű a The Other Side, a valóság nem esik túl messze attól, amire előzetesen lehetett számítani. Kapunk éppen egy tucat popdalt, melyek esetében a használt mennyiségjelző minőségjelzőként is megállja a helyét, ugyanis néhány gyors lejáratú szavatossággal rendelkező refrénen kívül nem sokat tartogat számunkra a korong. A címadó szívet melengető dallamai mellett csupán a Hell and Back, a poptól kicsit elrugaszkodó The Fire, illetve a tényleg fülbemászó Complexes emelhető ki, de ezek felében is maximum három- vagy négyhallgatásnyi életerő van. Mindez azért is kellemetlen, mert egy bő félórás hanganyag esetében hallatlanul kínos, ha már az album felénél ásítozik az ember, pláne így van ez, ha belegondolunk, hogy a műfaj valódi esszenciája a könnyed, azonnal ható szórakoztatásban rejlik. A legutóbbi Paramore lemezzel ellentétben itt még csírájában sincs meg a szándék arra, hogy valami plusszal dobják fel a szegényes alaptextúrát, így lelkesedés és igazi hozzáadott érték hiányában nem lehet máshogy értelmezni a The Other Side-ot, mint egy biztonsági megoldás, amiben semmi, de semmi olyan dolog nincsen, ami miatt nekik Ausztrálián kívül bárhol is ismertnek kellene lenniük. A 37 percnyi játékidő alatt ugyanis az egyetlen dolog, amire felkaphatjuk a fejünket, a már említett (és egyetlen valóban sláger) Complexes elején lenyúlt Smashing Pumpkins riff, amit tavaly már a Basement is hatásosan revideált. Ettől függetlenül valószínűleg Jenna és a srácok tovább növelik az ázsiójukat, mi meg csak remélhetjük, hogy harmadik alkalommal már talán kellemes meglepetés ér minket. 4,5/10

;