Tömjénfüstbe burkolt ősi hagyaték – Mádra: Bittersweet Temptation to Disappear Completely

Tracklist:

1. Depart pt. I
2. Into the Long Fade
3. Where Once She Stood
4. Depart pt. II

Műfaj: atmoszferikus black metal, doom metal

Támpont: Haenesy, None

Hossz: 30:23

Megjelenés: 2019. december 8.

Kiadó: Szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

A mai figyelemhiányos társadalomban, ahol napi szinten jelennek meg jobbnál jobb lemezek, egész egyszerűen elkerülhetetlen, hogy igazi kincsek mellett menjünk el észrevétlenül, a saját akaratunk ellenére. Az ismeretlen vagy kezdő zenekarok ezt a lassú elhalványodást jóformán egyetlen dologgal tudják elkerülni: egy figyelemfelkeltő borítóval. Elmúltak már azok az idők, hogy pl. az Orchid a Chaos Is Me rémgyenge borítójával kiadja minden idők legjobb lemezét a saját stílusában, így a szembeötlő vizuális élmény maradt a módja annak, hogy egy zenekar nagyobb figyelemre tegyen szert. Ezt is két úton lehet véghezvinni: vagy egy annyira felháborító grafikát választ a lemezére, hogy az átüt minden ingerküszöböt, vagy egy gyönyörű művészi alkotással koronázza meg a zenét. Én inkább az utóbbi javasolnám, és erre az ösvényre lépett rá az első lemezét bemutató fővárosi Mádra is, Thomas Edwyn Mostyn festményével.

Persze nem elég csak a külcsín, kell hozzá olyan belső tartalom is, mely fenntartja az érdeklődést, előhozza az érzelmeket és megteremti a katarzist, a művészet mértékegységét. A Mádra az oldalunkon már többször is szerepelt budapesti Hænesy mellékprojektjeként jött létre, az anyazenekar tagságát a Slytract dobosaként ismert Galántay Tamással kiegészítve, a hangzást pedig némi doommal és egyéb első ligás hangulatfokozókkal fűszerezve. A srácok előéletét ismerve felmerülhet a kérdés, hogy az atmoszferikus black metal légüres sodródásával mozgó Hænesyhez képest miben más a Mádra, és hogy a Bittersweet Temptation to Disappear Completely című bemutatkozó lemez milyen taktikával csalogat be a sűrűbe. A banda gitárosa, Sándor Henrik az intenzívebb gitárok és az erőteljesebb zene háttérbe szorulását, illetve a zongora és kórusok megjelenését említi. És ezt bizony jól is lehet érzékelni, de mindemellett elvitathatatlan, hogy a zene dinamizmusa egy másik helyre teszi az atmo black-mappán belül a Mádrát, és egyben újabb hivatkozási pontot ad a hazai színtérnek, mely a legnagyobb örömömre egyre inkább éledezik (vagy inkább születik, tekintve, hogy pár éve nem is igen beszélhettünk ilyen színtérről itthon).

Az ihletett zongoratémák monoton ritmikája és főleg az egyházi kántálások és a kórusok rideg és robusztus hatása egyfajta szakralitást kölcsönöz a zenének, és ezekhez az érzésekhez nagyban hozzájárul a modernitás előtti kort megidéző koncepció, a nagyszülők hitvilágát és mindennapjait középpontba helyező albumszerkezet. Szinte érezni a penészes templomfalak, a tömjén és a szenteltvíz furcsa szagát, és az ahhoz tartozó belső meggyőződést, mely évtizedeken át meghatározta (és meghatározza) az itthoni idősebb korosztály életét. A fentebb említett ritmikát és lüktető dinamizmust kifejezetten felerősíti az élő dob, mely akarva-akaratlanul élettel tölti meg az amúgy ódon és hideg templomok misztikus hangulatát. Mindez a lassú, antik sodrás hosszú távon könnyen vontatottá válhat, ezért is volt jó döntés fél órában maximalizálni a debütanyag hosszát, és bár néhol a túlhúzott témák miatt megreked a lemez pár pillanatra, nagyrészt sikerült elkerülni a figyelem lankadását és az unalmassá válást. Persze mindez a bravúr csak úgy lehetséges, ha közben olyan ötletek színesítik a dalokat, mint az ízlésesen és mértékkel adagolt kórusok, a háttérben hagyott, de mégis markáns énekek, a disszonáns dallamok, melyek tovább mélyítik a vészjósló közérzetet.

A Mádra tipikusan az a zene, mely baromira jól tudja az elmét utaztatni, és ez talán lemezen jön ki a legjobban, többek között emiatt is kicsi a valószínűsége, hogy élőben is megtapasztaljuk ezt az élményt, de én azért mindenesetre bízok benne, hogy egyszer színpadon is lehet ilyen hiánypótló zenét hallani hazai csapattól. Mindenesetre úgy néz ki, hogy kialakul itthon egy kis mag a Realm of Wolves, a Vvilderness, a Hænesy és még néhány zenekar közreműködésével, akik minőségi szinten hozzák azt az atmoszferikus black metal-vonalat, mely külföldön már régóta szárnyal. Ebbe a veretes társaságba lépett most be a Mádra friss anyaga. 9/10