2008. február 5.
Tracklist:
01. Ride The ApocalypseA kanadai Ontario államból, még pontosabban Burlingtonból érkezett a korábbi Grade, Confire, SeventyEightDays tagokból verbuválódott To The Lions; s mielőtt bárki kapásból az ultratechnikás, matekos és brutális death-közeli zenékre asszociálna a jégkorong és a jávorszarvasok mellett e téren szintén igencsak erős kínálatot nyújtó ország neve olvasatán, gyorsan leszögezném, hogy jelen esetben nem az egymásra csúsztatott tört ütemek, és nem is az üveghangú, szétfacsart riffek fognak főszerephez jutni, ámbátor azért nem is Leonard Cohen andalító orgánuma.
A még csak két éve együtt zenélő kvintett szíve az old school hardcore-ért dobban meg, s ars poeticájukat kiválóan megfogalmazza a promo CD-tokon elhelyezett idézetük: „Szeretjük a hardcore zenét, szeretünk koncertezni, és dalokat írni. Ez a muzsika számunkra nem a divatról, promo fotókról, myspace és ’szavazz a klipünkre’ oldalakról szól. Nincs semmi bajunk senkivel, csak mi nem ezt az utat járjuk”. Na most, ez a szlogen annyira igaz, hogy még egy normális képet sem talál róluk a Webet böngésző szerencsétlen kritikus, így ki lehet jelenteni, ez nem csak egy újabb reklámszöveg, hanem jelen esetben tényleg takarja a valóságot. S a lemezt hallva is hiszek abban, hogy az oroszlánok nem csak papolnak, hanem valóban ezzel az elkötelezettséggel tolják a nagy megfejtéseket nem tartalmazó, ám szerethető HC-t, ahogy a csövön kifér. Bevallottan az Unbroken, a honfitárs Chokehold és a Himsa énekes Pettibone korábbi zenekara, az Undertow öröksége nyomán haladnak előre a maguk útján, azonban a Ringworm, vagy még talán a Most Precious Blood nevét is ide illeszthetném, mint nem túl távoli rokonét. Tehát pöcsölés-mentes tempók, zsurló gitártémák, és dühös kiabálás izomból, néhol kellemes kis szólókkal ízesítve, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Félreértés ne essék, a To The Lions nem egy újabb példány a Jamey Jastaék reflektorfénybe kerülése óta szaporodó tuskóhácé brigádok közül, ha mindenképp ma ismertebb neveket kell emlegetnem hasonlítgatásképp, akkor sokkal inkább ahhoz a vonalhoz állnak közelebb, ahová a Terror is fordult a Rhythm Amongst The Chaos-on. Azért nem teljesen csak a régi style dominál végig, egy szolidabb breakdown (Nine Calibres) képében a modern zenék is ütnek egy kis rést a pajzson (kíváncsi leszek, emiatt hányan fognak kapni az alkalmon, hogy a már rég letűnt metalcore trenden élcelődjenek még egyet). Dalokat egyenként kiemelni nem nagyon tudnék, bár a Born To Die finomabb darab, hasonlóan a Ride The Apocalypse-hoz, ahogy a Ten/Fifteen szólója is elkapott, de igazság szerint a Tűzkeresztség nem az a lemez, amiről oldalakat lehetne írni — vagy elkap és beindulsz tőle, vagy elmegy melletted.
Mindenképp egy szimpatikus csapatot sikerült megismernem a Goodfellow jóvoltából, az is elképzelhető, hogy pár éven belül többen is megismerkednek a To The Lions nevével, de egyelőre a fanatikusokon kívül mások számára nem egy kihagyhatatlan lemez a Baptism Of Fire.
7/10
