To Speak Of Wolves – Find Your Worth, Come Home

Tracklist:

01. Hivemind
02. Stand Alone Complex (km. Micah Kinard)
03. Vertigo
04. Broken Birds
05. A Simple Thought That Changed Everything
06. Nostalgia Seeds
07. Je Suis Fini
08. Oregon
09. Dialysis Dreams
10. Voidmaker
11. Rearview Memories (km. Levi the Poet & Bree Macallister)

Hossz: 41:54

Megjelenés: 2012. május 22.

Kiadó: Solid State Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

A To Speak Of Wolves azon bandák közé tartozik, akik már azelőtt megkapták a legtöbb külföldi oldaltól a hype-ot, mielőtt egy hangot is közreadtak volna, hiszen ki ne lenne kíváncsi az Underoath ordibáldájaként elhíresült Spencer Chamberlain kisöccsének bandájára, reménykedve, hogy hasonló szintű lemezzel lesznek képesek előrukkolni? A Tragic Heronál megjelent debüt EP azonban messze alulmúlta a várakozásokat, akárcsak az azt követő nagylemez, amely egyébként már a Solid State Recordsnál látott napvilágot, ahol az Underoath is tanyázik (nem meglepő módon). Bár sarkított elemezési módszer, de egy ekkora kiadóval a hátuk mögött alig tizenhatezer Facebook rajongót összeszedni több, mint nevetséges. A gatya felkötésének ideje tehát elérkezett, lássuk hát mire is jutottak az elmúlt két évben.

A legnagyobb gondot a kezdetektől fogva az jelentette, hogy hiába a két gitáros felállás, ebből a legjobb indulattal se hallani ki többet másfélnél, mivel a fő “dallamot” hozó gitártémákat – amik sokszor egyszerűek, mint a faék – ritkán egészítették ki ütősebb riffek, inkább csak egyfajta alátámasztást adtak a daloknak. Mivel se a vokál, se a gitár részéről nem volt elegendő kapaszkodó, a lemezek nyom nélkül suhantak el az ember mellett. Nagy valószínűséggel ezt a következtetést ők is levonták, így 2011 elején William Speast kérték fel a dallamos énekes pozícióra, amely a következmények tudatában egy igen jó döntés volt, hiszen az új lemez se sokkal teltebb zeneileg, mint bármelyik előző, de mindenképp színesebb. A hangzásbeli súlyosbodás nagyon jót tett nekik, mivel az amúgy üres témák sokszor sugároznak amolyan “The Chariot-féle” dühös káoszt, ami a remek dallamos énektémákkal kiegészülve igazi csemegének minősülnek. William vokálja eléggé hajaz az ex-As Cities Burnös Cody Bonettére, mind hangszínben, mind dallamügyileg ügyesen másolja őt, kár, hogy még így sem használják ki elégszer a benne rejlő tehetséget.  A dalok még így is összefolynak, és az ütősebb kiállások ellenére sem sokkal erősebb ez egy átlag metalcore lemeznél. Az olyan pillanatok, mint a Voidwaker utolsó másodperceiben ismételgetett “Find your worth, come home“, vagy a dallamos énekre építő Oregon teszik mégis érdekessé és élvezhetővé az egész albumot. Az utolsó dal, és az általa kifejtett koncepció nem lett volna rossz, de az “Isten-ember” párbeszédet mégis sikerült elrontania Microsoft Sam kishúgának, aki akkora beleéléssel olvassa fel a szövegét, mint ahogy a vonatállomásokon szokták a menetinformációkat. Ezt szebbé lehetett volna tenni az Oh, Sleeper-féle tecnikával, akik az effajta párbeszédeket a tiszta és az ordítós vokál felelet-válasz módszerével oldották meg. Magukhoz képest tehát fejlődtek, más kérdés, hogy akik eddig nem “értették” a banda munkásságát, azok most sem fognak a padlóra feküdni tőle, hiszen a rövidebb kiugró pillanatok kevesek ahhoz, hogy kiemelkedő albumként lehessen nyilatkozni a Find Your Worth, Come Home-ról. Nem érzem, hogy sokkal több lenne a srácokban, így a közeljövőben mindenképpen érdemes lenne William Speas hangjára építeni a dalokat, felhagyni a The Chariot majmolással és kihasználni a két gitár adta lehetőségeket. Aztán újra beszélhetünk.

6/10