To Speak Of Wolves – Find Your Worth, Come Home

A legnagyobb gondot a kezdetektől fogva az jelentette, hogy hiába a két gitáros felállás, ebből a legjobb indulattal se hallani ki többet másfélnél, mivel a fő „dallamot” hozó gitártémákat – amik sokszor egyszerűek, mint a faék – ritkán egészítették ki ütősebb riffek, inkább csak egyfajta alátámasztást adtak a daloknak. Mivel se a vokál, se a gitár részéről nem volt elegendő kapaszkodó, a lemezek nyom nélkül suhantak el az ember mellett. Nagy valószínűséggel ezt a következtetést ők is levonták, így 2011 elején William Speast kérték fel a dallamos énekes pozícióra, amely a következmények tudatában egy igen jó döntés volt, hiszen az új lemez se sokkal teltebb zeneileg, mint bármelyik előző, de mindenképp színesebb. A hangzásbeli súlyosbodás nagyon jót tett nekik, mivel az amúgy üres témák sokszor sugároznak amolyan „The Chariot-féle” dühös káoszt, ami a remek dallamos énektémákkal kiegészülve igazi csemegének minősülnek. William vokálja eléggé hajaz az ex-As Cities Burnös Cody Bonettére, mind hangszínben, mind dallamügyileg ügyesen másolja őt, kár, hogy még így sem használják ki elégszer a benne rejlő tehetséget.  A dalok még így is összefolynak, és az ütősebb kiállások ellenére sem sokkal erősebb ez egy átlag metalcore lemeznél. Az olyan pillanatok, mint a Voidwaker utolsó másodperceiben ismételgetett „Find your worth, come home„, vagy a dallamos énekre építő Oregon teszik mégis érdekessé és élvezhetővé az egész albumot. Az utolsó dal, és az általa kifejtett koncepció nem lett volna rossz, de az „Isten-ember” párbeszédet mégis sikerült elrontania Microsoft Sam kishúgának, aki akkora beleéléssel olvassa fel a szövegét, mint ahogy a vonatállomásokon szokták a menetinformációkat. Ezt szebbé lehetett volna tenni az Oh, Sleeper-féle tecnikával, akik az effajta párbeszédeket a tiszta és az ordítós vokál felelet-válasz módszerével oldották meg. Magukhoz képest tehát fejlődtek, más kérdés, hogy akik eddig nem „értették” a banda munkásságát, azok most sem fognak a padlóra feküdni tőle, hiszen a rövidebb kiugró pillanatok kevesek ahhoz, hogy kiemelkedő albumként lehessen nyilatkozni a Find Your Worth, Come Home-ról. Nem érzem, hogy sokkal több lenne a srácokban, így a közeljövőben mindenképpen érdemes lenne William Speas hangjára építeni a dalokat, felhagyni a The Chariot majmolással és kihasználni a két gitár adta lehetőségeket. Aztán újra beszélhetünk.