Tizedszerre is elkápráztatnak a Brit-szigetek posztrock-pionírjai

Valami lehet a Brit-szigetek ivóvizében, amiért kimagasló számban találunk posztrock-zenekarokat a bolygónak ezen szegletében. E bandák közül is kiemelnék kettőt, akik bár megannyi hasonlóságon osztoznak, mégsem teljesen egyformák. Az ír God Is an Astroanut és a skót Mogwai neve a műfaj szerelmeseinek nem hangozhat újdonságként: mindkét csapat az ezredforduló környékétől ontja magából a jobbnál-jobb kiadványokat (a Mogwai ‘95-ös, a GIAA 2002-es “születésű”), mindkettő főként instrumentális életművel rendelkezik, és valami megmagyarázhatatlan bolygóegyüttállás következtében úgy esett, hogy mindkét brigád idén februárban jelentkezett a tizedik nagylemezével, egy hét eltéréssel. Íme 2021 első nagy posztrock-kánaánja, a Ghost Tapes #10 és az As the Love Continues albumok képében.

God Is an Astronaut – Ghost Tapes #10

Megjelenés: 2021 február 12.
Kiadó: Napalm Records
Hossz: 37 perc
Támpont: Explosions in the Sky, This Will Destroy You, If These Trees Could Talk

A God Is an Astronaut már a lemez címével sem rejti véka alá hogy, kerek számhoz érkezett. A kerek pedig nem csak a sorszám pontos jelzője, ugyanis az egész album maximális precizitással van megmunkálva, nincs benne felesleges üresjárat, a majd’ negyvenperces játékidő pont elég ahhoz, hogy fenntartsa a figyelmet, de ne süllyedjen vontatott érdektelenségbe. Mert ha a zenei műfajok némafilmjével operál egy társulat, akkor nincs könnyű dolga érzések és hatások átadása terén, de az ír csapat ezúttal sem vallott kudarcott. Eleinte tartottam tőle, amikor a Napalmhoz igazoltak, hogy milyen hatással lesz egy alapvetően tradicionálisabb metalkiadó egy poszt-rockban utazó zenekarra, de ez talán az egyik legjobb dolog, ami a csapattal történhetett: a metalos riffelések végigtarkítják az egész albumot, de egyszer sem keltik azt az érzést, hogy sok lenne, kiváló összhangban vannak az alapvetően “természetcentrikus” hangulatkeltéssel. Ennek legkiemelkedőbb darabja, az album fénypontja a Spectres, ami nagy valószínűséggel a zenekar egyik legjobb dala az utóbbi évekből. De természetesen a gigászi filmzenéket idéző szintifutamok és az atmoszférateremtés is a legmagasabb fordulatszámon pörög, az embernek kedve lenne belesétálni a vadonba, hogy a flóra és a fauna magába szippantsa, miközben a lemez szól a háttérben. A God Is an Astronaut innovációkkal tarkított és sallangmentes majd’ húsz évet tudhat a háta mögött, aminek tökéletes megkoronázása a Ghost Tapes #10. Nemhiába lettek a műfaj egyik megkerülhetetlen húzóneve, és ilyen repertoárral az ajánlólevelükben nem győzzük kivárni a következő tíz lemezt. 8,5/10

Mogwai – As the Love Continues

Megjelenés: 2021. február 19.
Kiadó: Rock Action Records/Temporary Residence Limited
Hossz: 61 perc
Támpont: Mono, Godspeed You! Black Emperor, 65daysofstatic

Második versenyzőnk, a Mogwai egy héttel követte cinkostársát, de valószínűleg eme dátum mögött az a tudatosság állt, hogy napra pontosan az album megjelenése előtt 25 évvel jött ki a zenekar első száma, a Tuner/Lower. A skótok sokkal inkább a poszt-rock soundtrackesebb oldalát közelítik meg, ami nem is csoda, hisz több dokumentumfilm, film és sorozat aláfestése kötődik a nevükhöz. Ebből kifolyólag az As the Love Continues hangzásvilága jóval inkább “urbánusabb”, mint a GIAA lemezéé, ezt a nagy rendszerességgel eszközölt elektronikus betétek, a melankólikus shoegaze-témák és az itt-ott felbukkanó drone-betétek is alátámasztják. A zenekar úgy nyilatkozott, hogy ez alapvetően egy pozitív hangvételű album, és nem is állhatna távolabb egy “karanténlemeztől”. Ami ironikus kijelentés, lévén hogy a producer, Dave Fridmann (aki megannyi The Flaming Lips lemezt vezényelt le) Zoomon keresztül tartotta a kapcsolatot a csapattal. A pozitív jelző mindazonáltal helytálló, az album eleje szinte sziporkázik a jobbnál-jobb daloktól, hol Daft Punk-os elektronikus futamok, hol Sigur Rós-os elszállás váltogatja egymást. A zseniális Ritchie Sacramento – a lemez egyetlen vokállal megfejelt dala – egy keserédes ballada a Silver Jews néhai frontemberéről, David Bermanről, a tematikához képest viszonlyag felemelő gitár- és basszusjátékkal. Aztán a lendület alábbhagy, a dalok, amik a zenekar live streamjében üdítőleg hatottak, mostanra inkább már csak elmerengős töltelékként lebegnek az egy órás játékidő végéhez közeledvén. Az As the Love Continues az egyik legjobb példa arra, hogy vannak zenekarok és lemezek, amik inkább élőben működnek, és habár határozottan nem beszélhetünk rossz albumról, ezek a dalok szinte sóvárognak a színpad után, hogy megmutathassák a bennük rejlő igazi potenciált. Szurkoljunk, hogy ez mihamarabb megadathasson a Mogwainak. 7,5/10