2006. augusztus 3.
Tracklist:
1.The EraserThom Yorke amellett hogy egy leírhatatlanul csúnya, állandóan bambán néző vigyorgó szenvedő törpe, a Radiohead énekese is. Azé a Radiohead-é, amit illik paradigmaváltó zenekarként emlegetni, és valóban: a zenekar azon kevés formációk egyike, aminek a teljes életműve hibátlan (jó, a bemutatkozó lemez talán nem éri el a szintet).
Na most ez az együttes a legutóbbi 3 lemezén már nagyon elment elektronikus irányba, a gitárok is csak szénnétorzított formában voltak jelen — ha jelen voltak egyáltalán. Ez nem azt jelenti, hogy ezek rossz lemezek voltak (sőt…), de minden esetre a Radiohead 2007-re ígéri a régvárt új albumát, amin saját bevallásuk szerint vissza akarják hozni az OK Computer album hangzásvilágát.
Az egyik zenei agy, Thom Yorke viszont úgy látszik még ki akart magából köhögni pár dalt, és ezt gyakorlatilag mindenfajta segítség nélkül laptoppal tette meg. A dalok egy része egyébként a Kid A — Amnesiac albumok idejéből maradtak meg, de ez erőteljesen érezhető is a The Eraser hanganyagán: Fájdalmasan steril, mégis természetes hangok ezek, ahol ha van is gitár, akkoris csak elvétve.
Az egyetlen valódi hang Thom Yorke-é, aki még mindig a világ legjobb szenvedői közé tartozik — habár itt szenvtelenebbül énekel valamivel mint ahogy azt megszokhattuk.
Mint már említettem, a dalok többségén még érezni is lehet hogy melyik album idejében születtek meg: a nyitó/címadó The Eraser bármikor felfért volna a Kid A-re, míg a The Clock leginkább a Hail to the Thief album dallamvilágát idézi (egyébként néha meghallhatunk egy már hallott témát is). És épp itt van a lemez legnagyobb gyengepontja: a számok hangulatilag egyáltalán nem egységesek, a lemez nem képez teljes egészt, ezek miatt van egyfajta demoválogatás mellékíze az Eraser-nek, ami egy kicsit hervasztó.
De persze gondolom épp ezért nem került ki ez az album Radiohead név alatt, így mondhatjuk úgy, hogy Thom Yorke megajándékozta a rajongókat 41 percnyi múltidézéssel, kiadta magából a feleslegessé vált ötleteket, hogy a főzenekarával végképp az új anyagra tudjon koncentrálni.
Ha pedig így nézzük, ez amellett hogy több mint dicséretes, megmutatja Thom Yorke zsenialitását: bármelyik pillanatában tud tetszetős dalokat írni.
Köszi Thom, találkozunk a Szigeten (ahol remélem hogy szar hangosítással csupa új lemezre készült, soha nem hallott számot fogtok játszani…)!
