This Is Hell – Misfortunes

Tracklist:

01. Reckless (1:59)
02. Infected (2:31)
03. Disciples (4:23)
04. In Shambles (4:26)
05. Realization: Remorse (1:46)
06. Without Closure (1:48)
07. Remnants (3:36)
08. Resuscitate (3:25)
09. Fearless Vampires (2:14)
10. You Are The Antithesis (3:20)
11. End Of An Era (3:25)
12. Memoirs (3:43)
13. Last Days Campaign (4:15)
14. Cement Shoes (bonus track) (3:22)

Hossz: 44:13

Kiadó: Trustkill/SPV/HMP

Webcím: Ugrás a weboldalra

Ha az illetékesek a Sick Of It All fiának becézik (vagy gúnyolják; ki-ki döntse el maga) a hamarosan ismét hazánkba látogató Comeback Kidet, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a New yorki This Is Hell nem más, mint Koller bácsiék elsőszülött unokája. Aki hallotta a többek között Subterfuge és The Backup Plan romjain verbuválódott kvintett 2006-os debütalbumát, a Sundowningot – mely lemezt a srácok a Kultiban is bemutatták egy szürke hétköznapon -, az tudja miről beszélek, és valószínűleg ők is kíváncsiak voltak a nem éppen bíztató című folytatásra.

Az viszont több mint bíztató volt, hogy a promóciós kiadvány hátulján igencsak kiemelt körítés formájában felfigyelhetünk a Kerrang ajánlására, miszerint 2008 reménységét tisztelhetjük Travis Reilly-ék baráti körében. Sőt, ha ehhez még hozzáolvassuk a kiadói szöveget is, miszerint a Misfortunes “klasszikusnak rendeltetett”, az olvasók nagy többségének arckifejezésén már mozgásba is lép több tízezer szkepticizmusra kódolt idegsejt, melyek egy enyhén összehúzódott szemöldököt, na meg számos válaszért ordító kérdést eredményeznek. Ha megnézzük a lemez borítóját (vagy akár az azt megelőző alternatív tervet), konstatálhatjuk, hogy a srácok bizony még mindig nincsenek híján az igényességnek, ami a vizualitást illeti, s ugyanez mondható el a lemezt felvezető két kiadványról is, melyekben egy EP-t (Cripplers), valamint egy, a Cancer Batsszel közös splitet tisztelhetünk. De elég a fecsegésből, itt az ideje summázni a zenekar második nagylemezét!

A 13 (plusz bakelitverzió esetén egy bónusz) szerzeményt felvonultató Misfortunes játékidejének közel háromnegyed órája nem kevés hardcore rajongónak okozhat megrökönyödést, hiszen jelen műfaj keretei között még a nagy öregek is tudják, hol a határ; ez valahol logikus is, hiszen egyrészt a hallgatóság füle sem bír el félóránál sokkal hosszabb ideig masszív cséplést, másrészt egy idő után percről-percre nehezebb fenntartani a publikum figyelmét. Ám a This Is Hell legénysége (is) megpróbálta megvívni a jobbára lehetetlen küldetés sikerét, sajnos sok elődjéhez hasonlóan újfent sikertelenül. A korong egy koncert keretein belül biztos hatalmas élményt biztosíthat olyan szerzemények felsorakoztatásával, mint a nyitó Reckless, az abszolút ragadós vokáltémákkal felvértezett Disciples, vagy a lemez csúcspontjának, az End Of An Era-nak szereplése révén, ám sajnos a kellemesebb pillanatok elvesznek egy nagy, és első hallásra igencsak egyhangú masszában. Idővel ez a tömény egység letisztulhat egy kitartóbb hallgató fülei számára, azonban a helyzet még ekkor sem javul drasztikus mértékben. Mindettől függetlenül pozitívumként kiemelendő az előző albumon még csak kísérleti stádiumban fel-felbukkanó intermezzok térhódítása, mely a kiteljesedés útján haladva már a felvezető dallamos gitártémák szerepkörébe igyekszik belepasszolni (Without Closure, Last Days Campaign, utóbbi morzés lezárásáért respekt!), mely ha némileg akadályozza is a lemez viharos sodrását, attól függetlenül mégis ad egy különleges ízt a This Is Hellnek. A Sick Of It All hatásai mellett nem feledkezhetünk meg a Cro-Mags túladagolásról sem, mely hozománynak jelen keretek között két alkalommal mutatnak be áldozatot a zenekar tagjai: az egyik ilyen megmozdulás a klasszikus ‘Quarrel albumot leszállító formáció utódzenekarára, a Fearless Vampire Killersre utal már címében is, a másik pedig a kizárólag bakelit verzión – valamint a promóciós példányokon – felcsendülő erőteljes ‘Mags hatásokkal felvértezett tétel, a Cement Shoes – mely szintén a lemez legjobb pillanatai közé tartozik; ebből kifolyólag többet érdemelne a bónuszként szereplés jogánál.

A This Is Hell tagjai tudják, mi fán terem a hardcore; tisztában vannak az alapokkal, valamint a nagy öregek munkásságával, azonban a Misfortunes sajnos nomen est omen jelentésmaggal bír; a lemez önnön teljességében nem alkot kerek egészt, azonban dalonként több kellemes pillanat maradhat meg a hallgatókban, mintsem egyben legyűrve a teljes lemezt. Ettől függetlenül remélem, hogy a srácok még jönnek kis hazánkba, mert az biztosan fejletépő élmény lesz.

Külcsín és Design: 10/8,5. (igényes, és hatásos)
/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Pontszám:
Hangzás: 10/9. (kristálytiszta)
Teljesítmény: 10/7. (volt már jobb is, ám összességében több a fogós pillanat)
Dalszövegek: 10/8,5. (mély tartalmú, és korántsem tipikus)

10/8,17.