2008. február 25.
Tracklist:
01. Reckless (1:59)Ha az illetékesek a Sick Of It All fiának becézik (vagy gúnyolják; ki-ki döntse el maga) a hamarosan ismét hazánkba látogató Comeback Kidet, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a New yorki This Is Hell nem más, mint Koller bácsiék elsőszülött unokája. Aki hallotta a többek között Subterfuge és The Backup Plan romjain verbuválódott kvintett 2006-os debütalbumát, a Sundowningot – mely lemezt a srácok a Kultiban is bemutatták egy szürke hétköznapon -, az tudja miről beszélek, és valószínűleg ők is kíváncsiak voltak a nem éppen bíztató című folytatásra.
A 13 (plusz bakelitverzió esetén egy bónusz) szerzeményt felvonultató Misfortunes játékidejének közel háromnegyed órája nem kevés hardcore rajongónak okozhat megrökönyödést, hiszen jelen műfaj keretei között még a nagy öregek is tudják, hol a határ; ez valahol logikus is, hiszen egyrészt a hallgatóság füle sem bír el félóránál sokkal hosszabb ideig masszív cséplést, másrészt egy idő után percről-percre nehezebb fenntartani a publikum figyelmét. Ám a This Is Hell legénysége (is) megpróbálta megvívni a jobbára lehetetlen küldetés sikerét, sajnos sok elődjéhez hasonlóan újfent sikertelenül. A korong egy koncert keretein belül biztos hatalmas élményt biztosíthat olyan szerzemények felsorakoztatásával, mint a nyitó Reckless, az abszolút ragadós vokáltémákkal felvértezett Disciples, vagy a lemez csúcspontjának, az End Of An Era-nak szereplése révén, ám sajnos a kellemesebb pillanatok elvesznek egy nagy, és első hallásra igencsak egyhangú masszában. Idővel ez a tömény egység letisztulhat egy kitartóbb hallgató fülei számára, azonban a helyzet még ekkor sem javul drasztikus mértékben. Mindettől függetlenül pozitívumként kiemelendő az előző albumon még csak kísérleti stádiumban fel-felbukkanó intermezzok térhódítása, mely a kiteljesedés útján haladva már a felvezető dallamos gitártémák szerepkörébe igyekszik belepasszolni (Without Closure, Last Days Campaign, utóbbi morzés lezárásáért respekt!), mely ha némileg akadályozza is a lemez viharos sodrását, attól függetlenül mégis ad egy különleges ízt a This Is Hellnek. A Sick Of It All hatásai mellett nem feledkezhetünk meg a Cro-Mags túladagolásról sem, mely hozománynak jelen keretek között két alkalommal mutatnak be áldozatot a zenekar tagjai: az egyik ilyen megmozdulás a klasszikus ‘Quarrel albumot leszállító formáció utódzenekarára, a Fearless Vampire Killersre utal már címében is, a másik pedig a kizárólag bakelit verzión – valamint a promóciós példányokon – felcsendülő erőteljes ‘Mags hatásokkal felvértezett tétel, a Cement Shoes – mely szintén a lemez legjobb pillanatai közé tartozik; ebből kifolyólag többet érdemelne a bónuszként szereplés jogánál.
A This Is Hell tagjai tudják, mi fán terem a hardcore; tisztában vannak az alapokkal, valamint a nagy öregek munkásságával, azonban a Misfortunes sajnos nomen est omen jelentésmaggal bír; a lemez önnön teljességében nem alkot kerek egészt, azonban dalonként több kellemes pillanat maradhat meg a hallgatókban, mintsem egyben legyűrve a teljes lemezt. Ettől függetlenül remélem, hogy a srácok még jönnek kis hazánkba, mert az biztosan fejletépő élmény lesz.
Külcsín és Design: 10/8,5. (igényes, és hatásos)
/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Pontszám:
Hangzás: 10/9. (kristálytiszta)
Teljesítmény: 10/7. (volt már jobb is, ám összességében több a fogós pillanat)
Dalszövegek: 10/8,5. (mély tartalmú, és korántsem tipikus)
10/8,17.
