The Overseer – Rest And Let Go

Se a Solid State Records, se az Underoath feloszlása nem tudta a The Overseer hírnevét megalapozni, pedig ennél többet nem kívánhatott volna a banda. Az mondjuk nem segített, hogy a We Search, We Dig szinte összes témáját már hallhattuk a „példaképektől”, de a célközönség inkább siratta és nosztalgiázott az Underoath lemezein, mint hogy belemélyedjen a lemez szépségeibe. Pedig egy korrekt kis album volt, mindenféle eredeti ötlet nélkül, de azért jócskán túllépett a sablonmetalcore tengeren. Tudták a srácok, többet kell mutatni ennél a hírnévhez és ez jócskán érződik is a Rest And Let Go-n. A vicc az, hogy még így sem fog senkit sem érdekelni a lemez, ami már csak azért is szomorú, mert ilyen sokrétű színtérösszegző albummal nagyon régen találkoztunk. Itt egy kis As Cities Burn, ott egy kis My Epic, de még a So Long Forgotten-féle kesernyés indie is felüti a fejét a dalokban, az alapvetően még mindig Underoath központú hatásokon túl. Ezekkel pedig kiküszöbölték azt a hibát, ami korábban a vesztüket okozta, hogy nagyon hamar leült a lemez. A dalok komplexek és izgalmasak, amit köszönhetünk annak is, hogy három perc körülire faragták a legtöbb nótát, így ideje sincs a legtöbb számnak, hogy unalmassá váljon. Talán Anthony Rivera vokálja a hab a tortán, aki nagyon széles skálán dolgozik a hangjával, legyen az szenvedős nyöszörgés, kitörő dallamos ének, károgós ordítás vagy épp ordítva éneklés, mindegyik remekül passzol az adott rész hangulatához. Annyi elemből építkezik az album, hogy nem lehet rá sablonként tekinteni, ez pedig óriási szó manapság. Sajnos a megérdemelt figyelmet így sem fogják megkapni, hiszen a Solid State jelenleg a századik Demon Hunter lemezt promózza helyettük, pedig ég és föld minőségben a két banda. Egy esélyt mindenkitől megérdemelnek.

8/10