The Moon and the Nightspirit – Regő Rejtem

A népzene ideje eljővén régi mesékkel szövik tele emlékezetünk éteri képcsarnokait… gondolhatnák egyesek, hiszen nem rég számoltam be az oldalon a német egyszemélyes folk-black formációról, a Festung Nebelburg-ról, s már topogtat is a küszöbön egy méltó társa, persze teljesen más aspektusból.
Hiszen a The Moon and the Nightspirit sokkal kellemesebb és emészthetőbb, nem tartalmaz semmiféle elemet, mely egy minimálisan is a metálhoz kapcsolhatná, nem műfaj, s nem is szubkulturális szegmens, egyszerűen bárkihez szól!
A portugál Equilibrium Music minőségre és kevésbé mennyiségre hajló kiadó, a legnagyobb név a csapatai között a Puissance, sokaknak talán mond valamit, ez a részben egyszemélyes militarista ambient, mely a svéd Cold Meat Industry-nál kezdete meg anno pályafutását és olyan nevekkel emlegették együtt, mint Blood Axis, Arcana, In Slaughter Natives, Mental Destuction, IRM, Deutsch Nepal vagy Brighter Death Now… tehát mondanom se kell, hogy a Cold Meat-től személyes okok miatt távozó háborgó szintetizátor örvény új kiadója se szarral dobálózik, éppen ezért meglepő és büszkeséggel is tölt el, hogy egy kis békéscsabai csapatot is szárnyaik alá vettek. Nem kezdek bele semmiféle identitás zavaros jelenbe, sem a nevetséges és korrupt politikai közelmúltba, sem magyarkodó megint csak nevetséges irredenta álmodozásba, de vegyük MÁR észre! Az egyetlen, amink maradt, és maradandó lehet, az a kultúránk (bár ez is részben veszélybe került), mely bár kevert, ahogy a nyelvünk is, éppen ezért nagyon mély és kifejező. Tóth Ágnes (vokálok, hegedű, fafúvósok, a zsidó hárfája, ütőhangszerek) és Szabó Mihály (vokál, akusztikus gitárok, citera, ütőhangszerek) alkotta formáció éppen ezekre az értékekre hívja fel a figyelmet, megmutatva a kultúránk ezer arcát és szépségeit. Beletemetve a hideg földbe, mely szemfedő és boldogság egyben, rögökre bontva a borongást és a vándorlást.

A kiadás a tartalmához méltóan egyéni és igényes, A5-ös digipackban jelent meg (igaz én ezt a promót nézegetve csak elképzelni tudom, de még így is átjön a maga teljessége), melyet Ágnes remek rajzai díszítenek. A zenekar nem ma kezdte, hiszen már 2005-ben megjelent a debüt anyagjuk (ugyancsak ennél a kiadónál), Of Dreams Forgotten and Fables Untold címen, s ahogy sejteni lehet, angol nyelvű és szinte csak külföldön léptek fel. Ahogy könnyedén felejtetve a gondokat és a külvilágot, lepergett párszor ez a bűvös 40 perc, gyakran jutott eszembe Kátai Tamás neve, a sors fura fintora és az olyan igazán magyar mentalitást sugallja, hogy a hazai népértékekkel operáló formációkra mindenhol szükség van, csak ide haza nem. A világban jelennek meg ezek az anyagok, nem ide haza… Tamás — Erika szobáját az olasz Ars Benevola Mater adta ki, míg a The Moon and the Nightspirit-et a portugál Equilibrium Music, azért ám ez szomorú és szánalmas egyszerre!
Annyiban tér el a Kátai Tamás féle dologtól a békéscsabai kettős produkciója, hogy itt semmiféle számítógép sincs, totálisan élőhangszer minden, ám semmivel sem behatároltabb a végeredmény, csak egyszerűen másabb, talán egy picit könnyebb befogadni, de mindkettőhöz szükségeltetik a nyitott tudat és a mély érzelmi skála. A Regő Rejtem gyönyörűen szól és tökéletesen alkalmas meditációra, álmodozásra, pihenésre, elmerülésre…
Sokat írhatnék róla, róva az oldalakat, de ez megint csak egy olyan zene, amit hallani kell, s nem beszélni/ írni róla. A világot éppen az efféle zenék teszik varázslatossá, a hétköznapból való kiszakadással, határátlépéssel fertőzve meg a szépségre áhítozó lelkünk. Egy picit Arcana, csipetnyi Oberon-nal, s hazánk meséinek zenei matériáival virgonckodva, súlyosan maga mögött hagyva a Nox vagy Eleven Hold féle műanyag pázsitot.

Ajánlott ez az anyag tehát bárkinek, kicsinek és nagynak, magyarnak és nem magyarnak, érzelgősöknek és meditálóknak, nőknek, férfiaknak, a zene szerelmeseinek…

96%

MySpcace barangolás…