2010. november 19.
Tracklist:
The Idoru
1. Évről évre
2. Félig szép
3. Keserű otthon
4. Breath
My Small Community
5. Nature of Imperfection
6. Places We Know
7. Face the Time (In Deed)
8. Elements
9. Break Away
Velvet Stab
10. Válassz
11. Újraépíted
12. Az Éj
13. Rajzold át
Talán nem túlzok azzal a kijelentéssel, hogy kis országunk éves zenei összkiadványainak meglehetősen apró részét teszik ki a splitek. Ugyan minden évben találkozunk 2-3 ilyen megjelenéssel, de valahogy korántsem terjedt el annyira, mint a külföldi undergroundban – hogy ennek az oka most egyszerűen a hagyomány hiánya, vagy a sztereotípiákból ismert széthúzás, azt nem tudom, de ha már hazánk három, meglehetősen ismert bandája fog össze egy 3-way erejéig, akkor érdemes célkeresztbe venni a lemezt.
A csinos borító mögött rejtőző korongot az Idoru megújult legénysége kezdi: a zenekar legutolsó kiadványán még egy teljesen más felállást hallhattunk, azóta új basszgitáros, új dobos, és ami talán a legszembetűnőbb és legmeghatározóbb, hogy új énekes van a bandában, hiszen Bödecs Andris három nagylemez után távozott az Idoruból. Énekstílusa volt annyira megosztó, hogy a szomorkodók mellett sokan fel is lélegeztek, elvégre jellegzetes dallamai nem mindenkinél estek az elfogadási tartományba. A spliten található négy dal alapján persze nem biztos, hogy Szolga Józsi kapcsán az anti-Andy pártiak örülhettek, hiszen elég sokban hasonlít a két énekes hangja, bár tény, hogy Józsi stílusában a hasonló érzelgősség mellett már nem találhatjuk meg azokat a jellegzetes manírokat. A magyar nyelvre váltó srácok egy roppant pörgős, technikailag annyira nem kimagasló dallal kezdenek, az Évről évre egy sokadjára is fura, aligha Idorus nóta lett, ellentétben mondjuk a Félig széppel, ami már jobban emlékeztet a gyilkos alapokat érzelmes énekkel párosító csapatra. A Keserű otthonban már erőteljesebb gitármunkát érezni, lehet, hogy a srácok átszoktak a két és fél perc körüli, feszesebb tempójú tételekre, de Szalkai Tibi teljesítményéhez hasonlót én csak az első Bridge to Solace nagylemezen hallottam, és ezen az se változtatna, ha a Grammy díjátadón jelenne meg seggrészegen. A Breath egy akusztikus medley korábbi Idoru dalokból (Dreaming About Two Lives, Refused Day by Day, Shut Your Eyes, To Love, To Live), így tudja igazán lemérni mindenki magának a két énekes közti különbséget, ráadásul engem folyamatosan arra emlékeztetett, hogy mennyire örülne a Poets of the Fall, ha még mindig tudnának ilyen szösszeneteket írni. Fura volt hat év után a hetedikben egy ekkora váltás, de igazából amíg a magyar szövegek zavarnak leginkább, addig nincs gond, majd a nagylemez lesz igazi kihívás. 7.5/10
A My Small Community-ről a 2008-as interjú óta alig hallottam (most a Middle Finger Clubos dolgot felejtsük el), így örömmel konstatáltam, hogy ők is szerepelnek a spliten (bár ők is az év eleji ingyenes EP dalaival járultak hozzá), hiszen a három évvel ezelőtti A Day Becomes A Lifetime egy elég jól sikerült modern rock anyag volt egy nagyon jó énekessel megtámogatva, és ez a tagcserék ellenére sem változott meg az évek alatt, továbbra is egy kiváló alt. rock / poszt-grunge banda, akik ebben a nem túl változatos műfaji hibridben is meg tudnak maradni viszonylag változatosnak és élvezhetőnek. Hogy ebben a régi Lostprophets hatásai, vagy bizonyos kortárs rockzenei panelek mellőzése játszik-e szerepet, azt szerintem a srácok se tudják, mindenesetre ez az öt dal a nagylemezhez hasonlóan elég jó lett, ötletes megoldások dominálnak a gitárok terén, Undos pedig ismét remekül teljesít. A Nature of Imperfection kiválóan indítja a split második fejezetét, jó azt érezni, hogy az ember csak nehezen tudná megmondani, hogy nem épp valamelyik amcsi bandát hallja. A Places We Know már felveszi az annyira szerencsének nem mondható, 4 perc fölötti dalhosszt, ami a további három dalra is jellemző lesz, de a képbe kerülő üvöltések feldobják annyira a dalt, hogy itt még működjön a dolog. A Face the Time (In Deed) már nem sikerült ilyen ütősre, majdnem 5 perc sok ebből a zenéből, a szépen építkező, lassabb Elements viszont már ismét jól sül el, ahogy a Break Away is, így az ember nehezen dönti el, hogy a nyelvet és torkot váltó, Fonogram-díjas Idoru, vagy a 3 év után újra jelentkező, a korábbi szintet még mindig tartó MSC viszi-e a split pálmáját. 7.5/10
Mert a Velvet Stab biztosan nem. A valaha szépreményűnek mondott banda ugyanis Tibiékhez hasonlóan szintén magyar nyelvre váltott, de az amúgy már egy ingyenes EP-n kiadott dalok egész egyszerűen rosszak. Az egy dolog, hogy a szövegek fülsértően suták, de a zeneileg amúgy elég ötlettelen korongot (ez az Újraépítedben a legszembetűnőbb talán) teljesen megfojtják az erőltetett, érezhetően szenvedve született énektémák. Az említett második dalnál azt hittem, hogy nem lesz gyengébb pillanat, de az Éj mindenképp a négy dal mélypontját hozza el, elég durva, hogy ennyi év, és egy olyan kezdés után, mint a When Parallels Meet, képesek voltak kihozni egy ennyire amatőrnek tűnő próbálkozást, amit a nagylemezzel ellentétben nem simán unalmasnak, vagy közepesnek, sokkal inkább rossznak mondanék. Ha azt mondanám, hogy tanulni kell a splites dalok / az EP hibáiból, hazudnék: ezt el kell felejteni, és tovább kell lépni, ahogy a hallgató is azon lesz a Rajzold át végén. 3/10
Az Idoru dalai meghallgathatók Myspace-en, a My Small Community öt szerzeménye szintén, a Velvet Stab nótái pedig letölthetők a honlapjukról. Aki megvenné a splitet, az írjon a tibi.szalkai@gmail.com címre.
