The Idoru – Hopeless Illusions

Rendkívül téves módon a magyarországi emo vonulat egyik fő képviselőjeként szokták emlegetni a budapesti The Idoru zenekart. Tévesen, ugyanis bár zenéjükre hatással van az emo irányzat, s ez főleg a gitártémákon látszik meg, alapvetően egy punkzenét néhol metálos fűszerrel keverő ügyes bandáról van szó.

Legutóbbi anyaguk, a „Brand New Way, Brand New Situation” 2003-ban látott napvilágot az európai Burning Seasonnél, amelyhez később a japán Alliance Traxx is csatlakozott terjesztésben, így azt mondhatjuk, tisztességes körben elterjedt a bemutatkozó anyaguk szerte a világon. Ha a terjesztéssel, és a gyönyörű külsővel meg is voltam elégedve, akkor sajnos ugyanazokat nem mondhatom el magára a belső tartalomra, mivel véleményem szerint kicsit vérszegény éneket kevertek a lemezre, és a nóták így nem nagyon tudtak számomra fogósak maradni. Persze egy összességében korrekt lemezről van szó, mégis hiányoltam valamiféle plusszt, valamiféle életet a zenéből, ami ütőssé, nemzetközileg is nagyon jóvá tehetné a kollektívát. Végül aztán a múlt év tavaszán adták hírül, hogy felvesznek egy ötszámos EP-t, amely a nagylemezről lemaradt számokat fogja tartalmazni. Kritikám tárgyára való érdeklődésem akkor teljesedett ki, amikor tudomásomra jutott, hogy az anyag az érdi Bakery stúdióban – pl. Isten Háta Mögött – készült, ahol metálos körökben köztudottan elég rendes és tiszta hangzást kevernek. Na meg persze hiába olyan dalok, amelyek lemaradtak a lemezről, mégis eltelt két év, no meg egy jól megfogott keverés, egy újragondolt koncepció sokat előrendíthetett az Idoru zenéjében.

Külsőre ismét kifogástalan, száz százalékos munka, Andy, a zenekar énekese megint csak kiváló formáját hozta, és nagyon szép bookletet varázsolt a tokba, ahol helyet foglal egy finoman szitázott lemez is, amin új kiadó logóját láthatjuk – ugyanis hozzá kell tennem, az EP késését kiadójuk váltásának okozta, ez az anyag már a szlovák Deadbutcher recordsnál jelent meg.

Felcsendülnek a Shut Your Eyes, To Love, To Live c. szám első ütemei, ezt a számot persze az internetes hallgatóközönség is jól ismerheti, mivel a lemez megjelenését ez a nóta előzte meg, amolyan nyálcsorgatóként funkcionálva. Kellemes gitárjátékkal indul, a dobok hihetetlenül tisztán szólalnak meg, majd felhangzanak Andy első énektémái, amik kellemes csalódást okoztak, valószínűleg sikerült egy nagyon jó beállítást találniuk, és hallhatóan hangilag is rengeteget fejlődött az említett énekes. A dal egyébként kiváló, és nem is értem miért maradhatott le a nagylemezről. Külön kiemelendő a dobos, aki valószínűleg a hazai metál színtér egyik legjobbika, ezt bátran merem állítani. Némi szintetizátorozás is beugrik a szám vége felé, de ebből nem nagyon csinálnak rendszert, pedig egész kellemesen hat. A szövegek megint nagyon jók – talán ez az amivel nagyon meg voltam mindig elégedve – választékosan fogalmazottak, érdemes elolvasni őket, sokat tükröznek a zenei hangulatvilágukból is. A Different Ways, Different Situations egy kicsit tempósabb, emo hatásokat felvonultató szám, a gitártémák nagyon jól passzolnak Andy hangjához, aki egyébként kellemes, fülbemászó dallamot énekel. Hatásvadász is egy kicsit, mivel egy intrelűdöt is tartalmaz, ahol megint csak hallható, hogy az Idorunál kiváló zenészek vannak, de mégsincs rendben minden. Szívesen el-el hallgatja az ember, de igazából hiányzik belőle valami olyan erő, amitől feláll a hátunkon a szőr. Hasonló vonalon marad a The Valley Of Disappointment – fel is csendül benne az EP címadó szlogenje – a gitárjáték pedig külön kiemelendő. Az énekes témája teljesen fülbemászó, végre elkap valami lendületet is. A korong egyik csúcspontja a Lack of Credibility, egy nagyon ügyes dallammal, szokatlan énektémával, amire egy kissé metálos riffelés illeszkedik. Nem csoda, hogy a videoklipet is erre a dalra forgatták. Ilyen számokat kellene írni. Az After the New Strom végre egy tempós, emocionálisabb nóta, a gitárok nagyszerű lüktetést adnak a zenének, és akkor még nem beszéltünk a zseniális dobosról. Ezzel a számmal véget is ér az ötszámos lemez, illetve csak látszólag, hiszen tartogat a sors a szerencsés hallgató számára még egy remixet is, de ezt nem vetném inkább górcső alá, jópofa és érdekes szemszögből hallhatjuk az egyik számot, de semmi több.

Összességében az Idoru jó úton halad, úgy tűnik, hogy még a nagylemezről lemaradt számokat is ügyesen frissítették fel, és az ezévre várható második nagylemeztől akár ennél klasszisokkal jobbat várhatunk. Remélem hasonló keverést, és megközelítést választanak majd a zenekar tagjai, és megpróbálnak kilépni ebből a kicsit steril hangulatvilágból. Az Idoru tagjai ugyanis egytől egyig kiváló zenészek, a technikás gitárosuktól kezdve a kiváló dobosig mindenki az. Ennek ellenére valami eddig még mindig visszatartja őket, hogy kicsit pezsgőbb zenét játsszanak. De végre valami csíráját látom annak, hogy a második próbálkozásuk talán ütni fog. És várom is.

Értékelés: 10/8

Korábbi értékelések?
The Idoru – Brand New Way, Brand New Situation (2003): 10/6