The Empire Shall Fall – Awaken

Végy két jól képzett jazz muzsikust (dob és basszus), egy 18 éves fiatalembert, aki nyolchúros gitáron játszik, a mikrofont pedig adjuk a Killswitch Engage egykori énekesének, Jesse Leach-nek a kezébe. Mindennek eredményeképpen 2008-ban megalakult a The Empire Shall Fall. Egy négyszámos demót követően pedig most itt a bemutatkozó lemezük 8 dallal, amiben olyan határokat feszegetnek, amit mai lemezeken nem minden nap hall az ember. A régi számok új köntösben köszönnek vissza, valamint egy doboscserén is átesett időközben a zenekar. A srácok egyébként jól hallhatóan nincsenek rossz viszonyban a Meshuggah munkásságával…

Aki viszont esetleg egy Alive or just Breathing 2-ben reménykedik, egész biztosan csalódni fog, de azt már az elején leszögezhetem, hogy Jesse újra régi elemében van, amire nyilván többen is régóta vártak. Már a demó is elég szimpatikus muzsika benyomását keltette és igencsak reményteljesen vártam az idei, Awaken névre keresztelt teljes albumot. A rögtön a címadóval indító nyitány azonnal hatalmába kerített. A tiszta énektémák mellett az üvöltések is elő-előkerülnek miközben a zenei alap igencsak kalandos utat jár be. A már korábban említett Meshuggah ízek már itt is erősen befigyelnek, hogy aztán egy totális elszállás erejéig lenyugodjanak a kedélyek. Majd újra jön egy kis aprítás, látszat megnyugvás, végül újabb abálás. Váltás, váltás hátán. De valahogy mégis összeáll a kép. Remek kezdése a lemeznek. Gyermeki lelkesedéssel fogadtam ezt a dalt. Kis túlzással 7 éve vártam már, hogy valami hasonlóval előálljon a számomra élő legenda státuszban tetszelgő Jesse Leach.

A folytatásban következő Lords of War már délies ízekkel is operál, ami kissé Jesse korábbi zenekarára, a Seemless-re emlékeztetett. Egyébként azt azért tudnia érdemes mindenkinek, hogy az Alive or Just Breathing lemez a Killswitch-től nálam egy minden idők toplistáján a top5-ben kirobbanthatatlan helyet bérel, ami leginkább az énekes teljesítményének és a szövegek nagyszerűségének köszönhető. Így aztán jelen esetben is elég komoly helyzeti előnnyel indult a The Empire Shall Fall a vokalista személyének hála. Ezúttal viszont (sajnos) azt kell mondanom, nem sikerült hasonlóan fajsúlyos költeményekkel megörvendeztetnie, mint ahogy azt 2002-ben tette, habár még így is abszolút megállja a helyét a dolog. Illetve kiemelkedő részekben itt sincs hiány. Arról nem is beszélve, hogy milyen változatos módon kerül mindez tálalásra.

Egyik nagy kedvenc a Voices forming Weapons, kezdése teljes katarzis, szigorú menetelése ellenállhatatlan, szövegileg is egy igazi mozgalmi tétel. Amúgy ez jellemző leginkább ezekre a dalokra. Mármint az, hogy rendkívül politikus hangvételűek, és nem annyira spirituális jellegűek. Bár, aki olvasgatja néha Jesse, vagy akár a zenekar blogját, annak nyilván nem okoz mindez túlzottan nagy meglepetést. „Fight the real enemy. It’s the system.”

A Choir of Angels énekfelvételei:

(További videók a stúdiózásról: ének, dob#1, dob#2, gitár)

A Choir of Angels egy igazi gyorsvonat, abból az igazi arconcsapó fajtából, hiszen úgy tűnik, valóban nem fogunk megállni egy másodperc erejéig sem. Szövegileg az egyik legmegkapóbb darab, a 2001 szeptember 11-ei eseményeket meséli el, egy nem is oly meglepő módon más aspektusból. Nyilván többen ismeritek a történet nem annyira publikus oldalát, amit azért így dalba önteni igencsak becsülendő cselekedet. Igazából a szám címe akár lehetne Inside Job is. Volt idő, hogy én magam is kissé behatóbban foglalkoztam a üggyel, szóval nekem nagyon bejött ez a témaválasztás. Jesse nagyon odateszi magát, a hideg rázott, hogy újra hallhatom ezt a „szívemet kitépem a helyéből” énekstílust, ami miatt annak idején nagy rajongója lettem a KsE-nek. Persze egy hatperces szerzeménybe muszáj beletenni jazzsulis elemeket is, csak hogy nehogy már legyen egy olyan szám, amiben nincs valami keverés, kavarás. Az utolsó két perc nyugis levezetése pedig valóban hagy egy kis pihenőt a hallgatónak.

Régi ismerősként köszönthetjük a We The People-t a demóról. Eleinte nehezemre esett befogadni ezt a már-már cirkuszi kavalkádra hasonlító őrületet, aminek emészthetőségén a hat perc közeli időtartam sem segített. De most már ezt is ugyanúgy szeretem, mint lényegében az összes többi tételt. Ezért is javaslom mindenkinek, hogy kitartóan próbálkozzon az albummal, hiszen ha sikerül feltörni a külső, elsőre kissé barátságtalannak tűnő kérget, onnantól nincs menekvés. A fertőzés garantált.

Az album promo videója:

Remekül lett időzítve a paraszthardcore nyitányával a These Colors Bleed, ami akár egy Earth Crisis lemezre is felférhetne szerintem. Az a kezdőriff kérem, huhúúú… Nagyon ott van. Persze a svéd hatások itt is megjelennek, a szövegét tekintve pedig akár 2009 antirasszista himnuszának is ki lehetne kiáltani. „We are the same color inside.”

Azt hiszem az eddigi témákat kiemelve is könnyen megállapítható, hogy erősen provokatív a lemez és nem fél kimondani… lényegében semmit sem. Az utolsó előtti tételben, az Our Own-ban igencsak ízes dallamok lettek csatasorba állítva, nagyon szép húzása van a dalnak. Eleinte kissé elsiklottam felette, de mostanra már az egyik nagy favorittá vált. Zárásként pedig a The Kingdom szolgáltat még jó néhány emlékezetes témát, pillanatot. Jól el lett találva a lemezhossz, nem is szabad ezt felesleges elhúzni a végtelenségig.

Aki ismeri a The Empire Shall Fall demóját, nyilván nem fogja hatalmas meglepetésként érni az Awaken, de azért nem árt felkészülni. Még most is kapkodom elég erősen a fejemet itt-ott, hogy mi is történik éppen. Néhol erősnek éreztem kezdetben az eklektikusságot és a Meshuggah hatásokat, de az igazat megvallva ez egyre inkább átalakult valami olyasmivá, amire csak elismerő bólogatások és heves ökölrázások közepette lehet azt mondani, hogy „Na végre, ez a nekem való muzsika!”.

Az pedig már teljesen emberfüggő, hogy ki mennyire szeretne elmerülni ebben az egyébként szeretnivalóan beskatulyázhatatlan műben. Nem egy instant slágergyűjtemény, de az idei év termésének egyértelműen üde színfoltja. Akiknek már nem okoz különösebb megrendülést egy-egy újabb killszvics lemez, bátran ajánlom eme remeket. Nálam egész biztosan dobogós helyezést érdemel az idei listámon.

8.75/10