The Blackout Argument – Remedies

Jött, látott, győzött pontosan így vett le a lábamról kb. fél éve a The Blackout Argument a tavaly ingyenesen letölthető EP-jével, amely jelen kritika tárgyának is az előfutára volt. A Smile Like A Wolf pont úgy robbant be az életembe, mint, amennyire erősen debütált nálam a 2009-es év zenei szempontból. Bár furcsállom, hogy a zenekarral csak tavaly ismerkedtem meg. Névről korábban is ismertem őket, de mindig azt hittem valami sematikus „melo-death” banda. Hát, nem! Nagyon nem. A képlet a következő: végy egy kis parasztos, old-school hácét; add hozzá a punkrock fogósságát és bolondítsd meg az egészet a modern „core” zenék átütő erejével. A München bázisú zenekar 2006-ban alakult a Flyswatter és a Paint The Town Red romjain és azóta bombázzák az underground HC-fejek hallójáratait a húzós, de annál fogósabb témáikkal (Az egyik korai nótájukban még Jakab Zoltán BTS főnök is dalra fakad, mint vendég.). Legyen szó finomságról, legyen szó a hardcore gyökér kivetüléséről, a TBOA-re mindig lehet számítani.

A zenekart a 2007-es évben vette szárnyai alá a nagyszerű Lifeforce Records, így az első nagylemezük, a Decisions már az ő égiszük alatt jelenhetett meg. A srácok, azonban a nagy sikerek ellenére sem adták át magukat a bulizás örömeinek; a német vasfegyelem töretlen, még a hardcore berkekben is. A zenekar csak úgy ontja magából a számokat, és mindezt úgy, hogy a mennyiség nem megy a minőség rovására. Eme tempó következtében jelenhetett meg most a legfrissebb anyag, a Remedies. A zenekar ezúttal, ahogy debüt lemezén is egy konkrét témát veséz ki (A döntések), a koncept lemez ténye ezúttal is adott volt, azonban a tematika nem a szokásos szerelem, háború, politika triumvirátusa alá esik, hanem teljesen újszerű a téma. Bach virágterápiája. Edward Bach a vadvirágok gyógyító hatásával foglalkozott és, úgy vélekedett, hogy bizonyos növények rezgése megfelel adott lelki problémáknak, ezáltal a probléma megszüntethető. Röviden összefoglalva a lemez szövegei (amelyek Raphael Schmid énekes érdemei) az önmagunkban rejlő jobbá válás lehetőségét boncolgatják. Egy biztos: Raphaelnak van bőven mondanivalója, de véleményem szerint egy ilyen stílusú lemeznél, még, ha a dalokból is sok van, akkor is meg kell kurtítani a mennyiséget. A nagy mennyiség problémája már sok zenekarnál felmerült, de mint tudjuk mindenki kizárólag csak a maga kárán tanul. De ez legyen a legkevesebb…

Az alig félperces bevezető után úgy robban be a Broken Teeth, mint, amikor koncerten egy molett, borszagú úr rálép a kobakunkra. Kő-keményen. Ideális klippes szám, de ez majdnem elmondható az összes dalról, ugyanis a dallamos gitárokat, dallamos énektémákat olyan játszi könnyedséggel váltják a régi sulis hardcore megmozdulások, hogy azt öröm hallgatni. A számok felépítése gyakorlatilag változatlan a zenekar megalakulása óta, de a számok nagy része ennek ellenére képes megragadni. Van pár felesleges üresjárat, amit ki lehetett volna hagyni, és további extrának felpakolni a bónusz lemezre, de nem teljesülhet minden kívánságunk. A kezdés után a lemez pörög tovább maximális fordulatszámon, bár néha az az érzésünk, hogy összefolyik, de utána egy csorda vokál, egy kiállás, vagy egy fülbemászó refrén rögtön el is feledteti velünk ezt a tétova gondolatot. Az olyan nóták, mint a Dead But Also Alive; Room To Set Sail; The Ravine; Treasure Chest, Confidential mind kimagasló teljesítménynek számítanak. Személyes kedvencem a nem véletlenül az EP-ről is átvett Vampire Searching For Some Light, ha ebből az óriási refrénnel megáldott nótából nem csinálnak klipet, vagy nem válik koncert kedvencé, azt hiszem nagy hibát követnek el az ifjú virág szakértők. A lemez zárótétele (A Walkover To Endure Being) szintén egy üdítő kis punk/hc opusz, lassabb hangvétel, emocionálisabb megközelítés, nagyszerű zárás. Az egyébként nagy koncertzenekar hírében álló The Blackout Argument élő erejéről mi magunk is meggyőződhetünk, ugyanis március 30-án a This Is Hell és a Dead Swans társaságában ostrom alá veszik a Dürer-Kertet.

A szemfülesebb zenehallgatóknak még feltűnhet a lemez kapcsán a minden számcím utáni kis zárójeles szócska. Először nekem se eset le, hogy mit is jelent, de később jöttem rá, hogy nem az egész lemez épül általánosságban a virágok különleges hatásaira, hanem minden szám egy adott virág nyújtotta lelki problémamegoldás fedte homályról rántja le a leplet. Ami a zárójelben, az a szövegben. Például: fűzfa, gyertyán, gesztenye, stb. Kész biológia óra.

Összegezve, a Remedies egy príma lemez, tökéletes kis energiabomba. Ideális autóvezetéshez, hardcore orientált házibuli OST-jéhez, fűnyíráshoz, de a napi death metal kúra után is üdítő felfrissülést képes nyújtani. Ha szereted az A Day To Remembert, vagy az Evergreen Terrace féle melodikus hardcore vonalat, vagy még mindig képtelen vagy feldolgozni, hogy a BoySetsFire feloszlott, akkor gyerünk, szerezd be a lemezt, hallgasd megállás nélkül, és hidd el nem fogod megbánni…

10/8,5