Textures – Dualism

Előre leszögezem, hogy nagyon nehezen adja meg magát a lemez. Első hallgatás után nehezen vettem rá magam a következőre, de aztán minden egyes fülelés után egyre inkább magamévá vált a korong. A kemény részek kicsit háttérbe szorultak, és nem is azok viszik el a hátukon az anyagot, hanem annál inkább a progresszív kacsintgatások, lassabb ringatások, amelyek miatt alapvetően egy nyugodtabb hangulatot tapasztalhatunk. A nyugodtat persze nem kell szó szerint venni, ugyanis kieresztik ők azért magukat időnként, de nem árad belőle a frusztráltság, a düh, inkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy afféle gondolkodós, de éber állapot zenéje a Dualism. Este egyedül egy félhomályban úszó szobában a leghatásosabb. Daniël –– aki a Textures előtt a holland Cilice nevű djent zenekarban tevékenykedett –– nagyon jól énekel, és ami még fontosabb, nagyon passzol a zenéhez, de bármennyire is hasonlít Eric-re, ő azért talán egy hangyányival jobb volt. Nehéz is lett volna túlszárnyalni, de azt azért valószínűleg senki nem is várta el, és legalább a félelmek, hogy mi lesz Eric nélkül a zenekarral, megcáfolódtak. A zenei megvalósításban jelenleg nagyon jót tesz, hogy általában csak akkor használják a stílusra jellemző pince-mély döngölést, amikor az odaillik, bár néha azért egy-két helyen még picit fölöslegesnek érzem. Tulajdonképpen ebből származik viszont az a negatívum, ami a stílusban való alkotás egyik buktatója, hogy a hosszú játékidő mellett a sok szaggatott mély téma bizony fárasztó tud lenni, és épp ezért nagyon hangulat zenévé válik az album, amit csak bizonyos alkalmakkor fogunk elővenni. Igazából pont amiatt jó a lemez, ami miatt annyira nem djent a Textures. Dalokat kiemelni fölösleges, no nem azért mert mindegyik egyforma lenne, hanem mert nagyon egységes az összkép.

Arra a kérdésre, hogy milyen lett az album, egyértelműen az a válasz, hogy jó. Nem kiemelkedően jó, de jó. A Silhouettes-t nem sikerült túlszárnyalnia, de talán ezt nem is várja el senki. Véleményem szerint a zenekarnak továbbra is abba az irányba kéne még jobban elmozdulni, ami elválasztja őket a színtértől, sőt ne adj isten el is hagyni azt, és elmenni teljesen a saját irányukba. Sajnos elkerülhetetlen, hogy amilyen iramban szaporodnak a djent bandák, előbb utóbb ez a szcéna is telítődni fog, és a stílus kliséi miatt nem fognak annyira extrának hatni ezek a megvalósítások. Viszont abból a plusz ízből amit ők csinálnak, abból igen is lehetne valami, ami miatt továbbra is jó zenekarként fogunk gondolni a Textures-re.

7.5/10