Mindig örömmel tölt el, ha egy fiatal banda képes fejlődni, s egyre komolyabb teljesítményre sarkallni önmagát, mint ahogy azt tette a nagykanizsai Teurgia zenekar is a With True Faith című első nagylemezén. 2003 óta mozgolódik a csapat a honi black metal undergroundban, s az első demók (a minőségéből kifolyólag terjesztésre nem került Hanyatlás, valamint a második szárnypróbálgatásukat megtestesítő Mors Tua Ero) még nem voltak igazán kiforrott, erős anyagok, talán el is siették kicsit a dolgokat akkoriban. Azonban a rengeteg próba, s az egyre gyakoribb koncertek — többek közt melegíthettek az angol Benediction előtt, valamint bizonyíthattak egy olasz fesztivál közönségének is — kifejtették jótékony hatásukat, a fiatalok egyre meggyőzőbb teljesítményt tudtak felmutatni. A tagcserék folytán közben elszenvedték a szokásos kálváriákat is, a következő lépcsőfokot jelző A Vég Útján demójuk / kislemezük pedig már pozitív kritikákat gyűjtött be a különböző médiumokban. Most pedig itt a debütáló album, mely ugrásszerű fejlődést mutat fel minden téren.
A muzsika többségében gyors tempókra épülő, dallamos riffekkel felvértezett black metal; némi folk / pagan ízzel, mely leginkább a hangulatos átkötők képében, s az immár teljesen angol nyelven íródott szövegekben érhető tetten, mely utóbbiak az északi istenek pogány, mitologikus világába kalauzolnak bennünket. A pagan íz külsőségekben nem jelenik meg, csak a gondolatvilágukban, tehát nincs semmiféle erdőben pózolás prémekbe öltözve, buzogánnyal és söröskriglivel, ilyesmire nem kell számítani az egyébként nagyon szépen kivitelezett booklet lapjain.
A zenei oldallal kapcsolatban leginkább a lengyel
Saltus nevét tudnám megemlíteni párhuzam gyanánt, csak hazánk fiai náluk is dallamosabbak. A halk csatazajjal aláfestett hangulatos, bár kissé elnyújtott bevezető (
The Arrival) után szépen felépített, fokozatosan kibontakozó és besúlyosodó témafüzérrel indít az egyik legfogósabb (bármily furán is hasson e kifejezés ebben a zenei közegben)
Teurgia szerzemény, az
In The Gate Of Battles. A dal a kezdő kiállások után fokozatosan gyorsul, a dübörgő lábdobbal (
Pintér Zoltán) kísért gonosz besúlyosodás kellően vezeti fel az elszabaduló őrlő tempókat, melyekbe plusz dinamikát visznek a hirtelen leállások, szaggatások. Itt egyedül
Somogyi Ádám gitáros / énekes nem túl erőteljes hörgését kifogásolnám, mint erősítésre váró pontot, hozzátéve, hogy a károgós témákkal nincs gond. Ami viszont már itt is feltűnik, hogy a hangzás nagyon el lett találva; nem necro kása,
Mosdósi Szilárd és Ádám gitárjai a kellően horzsoló nyersesség mellett is tisztán szólnak (egyedül
Molnár János basszer témáit nehezebb hallani egy fokkal). Ez az ortodox black metal kedvelőinek nyilván nem lesz ínyére amellett, hogy valószínűleg a muzsikát is túl dallamosnak találnák, ám a produkció értéke nem ezen múlik, hanem a dalszerzői érzéken, ami nem lebecsülendő a
Teurgiánál.
E tényt alátámasztandó, mindegyik számukban találhatók emlékezetes harmóniák, remek gitárdallamok (ezekhez nagyon jó érzékük van) a gyors csépelések közt, melyeket gyakori kiállások, szaggatások alkalmazásával tesznek még izgalmasabbá, így egysíkú darálás helyett jól megszerkesztett, változatos dalokat kapunk. Példaképp elég belefülelni a szélvészgyors, direktebb
Decay-be, vagy a szintén nagyon jó harmóniákkal rendelkező, s középtájt akusztikus témázással megszakított
Pagan Visionbe. Az egyik legnívósabb dallammal viszont a remekbeszabott indítással és egy szólóval ellátott címadó rendelkezik. A lassabb tempókkal a borongós akusztikus témával nyitó
Mors Tua Eroban (melynek lassú, depresszív témái nyomasztó atmoszférát teremtenek), és az
Among Graves-ben találkozhatunk, míg a
Hold Your Hammer egy akusztikus / sampleres harci induló-szerűség, mély hangú kiabálással, kántálással, melyet az
Einherjer egyes pillanataival tudnék összekapcsolni. Ez a fajta közeg nem igazán fog meg, így e tétel számomra gyenge pont a többihez képest. Ezen kívül kapunk még elszórva, a zúzós darabok közé iktatva két átkötőt a lemezen, ilyen a
Gravelandet idéző, torzított gitár-mentes és ének nélküli
The Passing, és a nagyon szép folk dallamokkal ellátott
Heart Of North, melyek kellően változatossá teszik az amúgy sem egysíkú reszelést, s bizonyítják, hogy a fiatalok szemei előtt egy figyelemre méltó és értéket felvonultatni képes mű elkészítése lebegett célként, amit sikerült is teljesíteni.
A végén mindenképp ki kell emelnem a Burzum hírhedt Filosofem albumának nyitó dala, a Dunkelheit nagyon jól sikerült feldolgozását is. Vikernes egyik legnyomasztóbb és mizantrópabb száma ez, de nem vallottak szégyent hazánk fiai az átirattal, mely sokkal gonoszabb kisugárzású a saját dalaiknál, s egyébként az A Hungarian Tribute To Burzum: Life Has New Meaning című tribute lemezen is szerepelni fog, méltán.
Nagyon korrekt bemutatkozást tudhatnak magukénak a fiatalok, melynek kiugró pozitívumát főként a remek dallamos riffek adják. A mai mezőnyben mindenképp megállja a With True Faith a helyét, s bíztató képet mutat a jövőjükre nézve, remélem széles körű koncertezéssel sikerül mind nagyobb közönséggel megismertetni dalaikat. Mindenképp érdemes lesz várni a további anyagokat is tőlük, a lemez pedig erősen ajánlott (nemcsak) a stílus híveinek.
7,8 / 10
http://www.myspace.com/teurgia
http://teurgia.atw.hu/
