Ted Maul, Ted Maul… fura egy zenekarnév egy death metál bandának, de az életben oly sok furcsa dolog van, nem kell mindet megérteni. Ők speciál 2002-ben alakultak, a tagok fele előtte a szintén londoni As She Screams-ben zenélt, mely heavy metálban utazott, Dan Knigh basszusgitáros, pedig a Tenfold Truth és a Dăm oszlopos tagja (ez utóbbi mocskosul jó zenét játszik – de cikk nem lesz róla, nem válaszoltak a promó kéregető levelemre, haha). Na szóval ezzel a pár névvel érzékeltettem is talán, hogy milyen hatások érződnek leginkább a fura nevű death metál brigádunk első nagylemezén, eddig 3 demót hoztak ki, így gondolom, ez lehet nekik a nagy áttörés, és lehetőség. Hát mit mondjak? Éltek vele!
A hangzás izmos, a külsőségek kissé meglepőek, akár a logó, vagy a zenekar neve, de nem akadok továbbiakban fenn ezen, haha. Death metálnak azt az alternatív formáját választották, ami se nem túl kemény, se nem túl dallamos. A heavy metál fertőzés elenyésző, de azért tetten érhető néhány szólóban és kiállásban. Amik inkább akadnak benne, az a modern ipari megoldások és zajok, progresszív szétesések és újraépítések, feszes tempók és súlyos zakatoló riffhalmazok. Az indusztriális dolgok ambientes lépegetésben (
Extricate The Macrocosm) elektronikus zaj dnb-ben (
Six Days és
200db’s Down) vagy fortyogó túlvilági kozmoszban végződnek (
Lo Mas Negativo). Ezek a kísérleti hangvételű kissé filmzenei vagy filmekre emlékeztető részek áthálózzák az egész korongot. Olyan érzésem támad, mintha a
Fear Factory-t, a
Pitchshifter-t,
The Rise-ot, néhány energikus szóló erejéig
In Flames-t, az erős death metál bontásoknál
Suffocation-t, s mondjuk
Fear My Thoughts-t és a
My Darkest Hate-t összekevertük volna, és addig gyúrnánk, míg egy velős, masszív úthenger nem lesz. Amolyan igazi őrült és kegyetlen hibrid, mely iszonyat mennyiségű témát és megoldást sorakoztat fel maga mellé, s ha egyénivé nem is, de egykönnyen nem felejthető anyaggá érleli a
White Label-t. Ha nem lenne ennyire fertőzve HC-vel, akkor erősen hajazna a lengyel
Hate zenekarra, de mivel hibridségük egy jó részét a metalcore és hardcore vonzalom teszi ki, így… Valahol azt olvastam róluk, indusztriális deathcore, azt hiszem ez egész jól takarja a valóságot! Igen, határozottan!
Mit írjak? Nem szeretem a hibrideket és a keresztezéseket össze-vissza, a crossover a 80-as évek közepén remekül keverte össze a punk-thrash és HC témákat. Most 2007-ben a fura nevű barátunk a death metált keresztezi sikeresen az ipari töltetekkel és szintén a HC-vel. Egész jól megy nekik… már csak egyre lennék kíváncsi; élőben hogy adják mindezt elő? Mert így lemezen nagyon meggyőző, brutális, kísérleti és energikus.
92%
Ted Maul @ Myspace
