Tear Out The Heart – Violence

Biztos mindenkivel előfordult már, hogy szabadidejében arra vetemedett, hogy a videómegosztó oldalak előnyeit élvezve önfeledten szörfözzön a klipek áradatában. Aztán jött egy-két félreklikkelés és bekerült abba a dzsungelbe, ahol a „Bleed, Heart, Die stb.” nevű bandák tömkelegei jöttek ajánlott videóként és elcsodálkozott, hogy ugyanaz a banda milyen sok névvel tudja előadni ugyanazt a számot. Nos, a Tear Out The Heart pontosan ezt a színvonalat képviseli. Ha valaki azt mondja a Violence-re, hogy ez az új Attack Attack! lemez, elhisszük. Ha azt mondja ez az új Of Mice & Men, Like Moths To Flames, Capture The Crown stb. album, gondolkodás nélkül rábólintunk, hogy „igen, ez valószínűleg tényleg az.” Hiszen ebben is csörög a basszusgitár, mint egy vaddisznó, a lábgéptől ugyanúgy kettéreped a fülünk, a gitárok ugyanúgy játsszák a nullanullát, az énekes meg sajnos elhiszi, hogy tud énekelni, pedig csak a hangmérnöknek kellett nagyon sokat izzadnia az autotune-al. Eldörren egy-két „fuck” meg „bitch” is, hiszen a sokat megélt tinik is együtt fognak érezni ezzel a rohadt szerelmi bánattal, amely csak úgy facsarja a szívüket. Zongora is kell persze, attól lesz experimentális a zene. Azt sajnos elfelejtették, hogy ebből a zenéből 20 perc is bőven elég lenne, ők kihúzták negyven percig azt a két témát, amit hirtelen kitaláltak. Na jó, a hangzás persze szétdöngöli rendesen az embert, ami nem csoda, hiszen az egyik dalban vendégeskedő Caleb Shomo, az Attack Attack! egykori frontembere segédkezett az albumnál, aki már a legutóbbi AA! lemezből is kikeverte a szart, miután minden cselt ellesett Joey Sturgistól. Arra viszont, hogy nagyokat bólogassunk, bőven elég az a lemez is, mert ez talán még egy kicsit annál is vérszegényebb (mind a dalok, mind a hangzás szempontjából). Lehet egy átgondolt döntés volt a leszerződtetésük a Victory részéről, de ideje lenne már nekik is rájönniük, hogy vége annak az időszaknak, hogy minden mocskot benyeljenek az emberek, mert egyszerűen túl nagy a verseny a színtéren és most már mindenféle háttér és hírnév nélkül nem lehet könnyen betörni a köztudatba. A Facebook lájkok alapján a Tear Out The Heart-nak sem fog sikerülni a csoda és örüljünk is ennek nagyon, mert ez a lemez a kiadó alacsony színvonalát is bőven alulmúlja.

2,5/10