Superbutt – Black Soup

Már az elején egy nagy meglepetéssel lehet számolni: a jól ismert pityegés után, a jól ismert hang mondja be nekünk a pontos időt! Ilyen hatást legutóbb a Fear Factory – Transgression albumánál éreztem, ahol a nyitó dalban (54000 Farenheit) egy ágyúlöveg becsapódásával kezdődik a had el had. Ezek olyan apró megoldások, amik fokozzák azt a plusz várakozást, amit egy új lemez amúgy is kivált az emberből.

A Broken Nose után kicsit értetlenűl állunk az előtt a tény előtt, hogy miért a Better Machine-ről készült az első videóklip. Aztán azon vesszük észre magunkat, hogy a melózás közben is a régi szép idők szocialista indulójára hajazó refrént dúdolgatjuk. Az elején még zavarba ejtő cselekvés lesz, de könnyen hozzá lehet szokni. A Here And Now a nagyot ütő gitáriffjével biztos koncert kedvenc lesz majd. Az a „együtt ugrál a tömeg” dal, nagyon tuti. Érdekes szerzemény a Johnny Bravo, ahol szöveg húz egészen találó párhuzamot a rajzfilmfigura, és egy másik –talán nyakkendős, de legalábbis tökös- figura között.

Az ütemek, az effektek és a szövegek is első hallásra bohémnak tűnnek, de ha egy kicsit is a mondandók mögé nézzünk, akkor láthatjuk majd, hogy sokkal inkább iróniáról van szó, mint valami hülyéskedésről. Nem szabadna párhuzamot húzni, de a lemezen található dalok talán egy kicsit a System Of A Down zenei világával egyeznek meg (pl.: Wounds To Heal, Washaway), de szó sincs magyar SOAD-ról: a Black Soup egyenes folytatása az előző albumoknak. A gitártémák odavágnak (pl.: Here And Now, Delusion Day), és nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a basszusgitárra. A zenei hangszerelés kitűnő, minden ott van a helyén, még a gyakran előforduló, váratlan, hirtelen váltások ellenére is élvezhető a cucc.

Jó étvágyat hozzá!:)

(Részlet a Rockinform Magazin 139. számából.)