Sunday Fury – Wasted Time (EP)

Mindig kurva nagy öröm látni, amikor egy olyan magyar zenekar ad ki bármilyen lemezt – legyen ez kicsi vagy nagy -, amely nagy szeretettel nyúl bele a doom, a stoner, és a southern hatásokba. Egyrészt azért, mert itthon még elég kevés banda próbálkozik ezen műfajokkal; másrészt, akik már túl vannak egy nagylemezen, tőlük a következő lemez lécét igen magasra tehetjük. Stoneresebb témákban a Saint Petrol-t és a Chief Rebel Angel-t, doomosabban a Wall Of Sleep-et (vagy ha valaki még tart otthon Mood lemezt, akkor azt), southernesebb ügyekben pedig a Stereochrist-ot, Stonedirt-öt és jelen cikkünk tárgyát a Sunday Fury munkáját érdemes figyelni. Persze, ne kerülje el a fülünket se a Locust On The Saddle, se a Shapat Terror, mert bennük is van elég kraft.

A 2005 óta működő Sunday Fury már túl van egy „First” című nagylemezen, ami engem megvett kilóra. Kíváncsian követem apró lépéseiket, egy koncertjüket is elcsíptem, ami szintén nagyon jót tett a hallójárataimnak. Tavaly megjelentették vadiúj EP korongjukat, amiről most szó van, meg amit én lelkesen vártam. Igaz, a műanyagra csak öt nóta került, de az is letépi a fejed; újabb és régebbi meglepetésekkel egyaránt.

A ‘Past, Present, Future’ című, ‘Planet Caravan’-t megidéző intro már az első albumon is szerepelt, csak kicsit más formában (lásd: That’s All…). Ettől függetlenül megadja a kellő alaphangulatot. Az újravett Bullet garázsosabb, kevésbé tompább, mint ahogy a nagylemezen hallhattuk. Igazi sláger, amit minden lurkó énekelhet boldogan és szakállasan a koncerteken. Furcsa pillanat lehet a Hymn of Golden Ace (Rotten on the Phone), hiába új, nem egy két perces gitáros szöszmötölésre számítana az ember. Ezzel szemben a The Beatles feldolgozás Helter Skelter, belassult acsarkodás. Az eredetit ugyan nem hallottam, de lehet, hogy nem is kell, hiszen megállja a helyét itt is. A záró Tree Of Hate pedig büntető bólogatós nóta, igazán figyelemreméltó középtempós szerzemény, melyben a zárásként felbukkanó Dead Skin Mask idézés igen megmosolyogtató.

Bónusz média mellékletként megkapjuk a ‘Bullet’ klippjét. Ez annyira mondjuk nem jön be, mint maga a szám, de el-el nézegethető. Végezetül el kell mondjam, hogy ez a 18 perc nem egyenrangú a nagylemez legjobb pillanataival, csak ad egy kisebb, de hatásos pofont. Jöhet az új.