Sun Workshop: Marilyn More Low

Kanyargós úton jutott el a Sun Workshop első nagylemezéig, bár a lassan ötödik évét taposó zenekar már megjelenésekor felhívta magára a figyelmet, azonban az évek során valami mindig megakadályozta debüt anyaguk felvételét, s kiadását: hol a pénz, hol pedig a tagcserék okozták a kisebb fennakadásokat. Jómagam a Sun Workshopot a nagysikerű, külföldön is sokat játszott „Ring the bells!” kislemeze által ismertem meg, amelyen még Horváth István, alias Pityesz vokálozott rendkívül ügyesen, kellemes színt adva a zenekarnak. Azonban, másfél évvel később távozott köreikből, helyét pedig Fecske András tölti be azóta is.

De, hogy mit is rejt a Sun Workshop zenéje? A zenekar érdekes és izgalmas mixtúrát játssza a rockzenének, ezért stílusuk nehezen behatárolható. Ütemes, kellemes rockzene szokatlanabb témákkal, különleges énekkel, néhol szaxofonnal megbolondítva. Eddig elsősorban koncertes tapasztalataim voltak a bandával kapcsolatban, s csalódást nem okoztak, ezért hát kíváncsian vártam a nagylemezt, amely a napokban landolt a postaládámban.

Külsőre nagyon szép az egész anyag, ötletes, színvonalas booklettel megdobva, amelyből ki is derül, hogy a felvételek az érdi Bakery-ben készültek. Rendszeres hazait fogyasztóknak ajánlom a név megjegyzését, nem hasztalan, mivel ez az a hely, ahol úgy tűnik sosem hibáznak hangzásügyileg, elég csak felhozni az Isten Háta Mögött-et, az Idoru-t, de jelenleg is több közelgő lemez várható a pékségből. A lemezt hallgatva ez a Marilyn More Low-ra is többszörösen igaz, a dob piszkosul élesen és tisztán szól, a gitárokra is sikerült olyan erőt adni, hogy a kész muzsika tökéletesen visszaadhassa a zenekar egyéniségét, lényegét.

Save your desire! E sorokkal nyit az album, egy kicsivel hosszabb, mint egyperces bevezetővel. A hangzás már is üt, már ebből a szempontból kellemes a bevezető. A „The Ocean’s Truth” –szal kezdődik a lemez lényegi része; ötletes és dallamos témák dominálnak a számban végig, Fecske András vokálja lenyűgözően tiszta, és kellemes. Sajnos a zenekar egyik hátránya, de előnye is egyben András hangja, amely rendkívül egyedi és eredeti, azonban el tudom képzelni, hogy ez a számomra kellemes orgánum esetleg másnak nem nyeri el a tetszését, ellenben kötve hiszem, hogy bármi kétséget is teremtene a zenekar kisérletezős jellegét illetőleg. Az „Athlas” egy lassabb, néhol – kellemesen – disszonáns nóta, gondolok elsősorban a refrén dallamára. A gitárok nagyon ügyes dallamokat visznek, a tagok hallhatóan profi zenészek. A bprnr vol3. válogatásán jelent meg először az albumra épp frissen kikevert „Makidance (Dear George!)” című szám. A címválasztás zárójeles része nyílvánvalóan amerika nagyurára, Bush bácsira utal, megmondom őszintén, annyira nem kedvelem a politikai beszólásokat, főleg, hogy innen aztán tényleg könnyű kiabálni. A szám amúgy pezsgő, jó választás volt a bprnr vegyesfelvágottjának részévé tenni. A „Prayer” egy a zenekarhoz mérten nyugodtabb nóta, az egyetlen kemény pontot a számban az ének hozza az egyébként fülbemászó refrénekben. A lemez egyik legérdekesebb és legizgalmasabb száma a „Climb me!”, nemcsak azért, mert a szaxofon kicsit jobban előtérbe kerül, hanem azért is, mert az album leghosszabb száma. Egy amúgy erősködő nótából végkifejletként egy pihenős, melankólikusabb intermezzot kapunk. A „Your Own Worst Enemy” egy keménykedős része a lemeznek, próbálkozásnak nem rossz, bár én úgy érzem, nem ez a vonal, amit a csapatnak követnie kéne. A „Knockout” egy akusztikus témákkal vegyített balladisztikus nóta, és meg kell mondjam, igazán remek. Fülbemászó, megjegyezhető dallammal operál a „Wide Closed Dreams”, amely a refrénben teljesedik ki igazán. A lemez a vége felé kicsit romantikusabb oldalát mutatja, kapunk egy „Ballad of Whys”-t, amely akár klipes dal is lehetne, igazán fülbemászó, és dallamos, és rendkívül érdekesen hat a szaxofonos szinesítéssel. A korong záródarabja a fél évvel ezelőtt megjelent „Bandidos” címre keresztelt EP egyik száma (sajnos az egyetlen, ami átkerült ide), a „The Winterkiller Wish” akusztikus változata. Hogy őszinte legyek ez lett az egyik legkisérletezősebb és egyben legjobb szám a lemezen: zseniálisra sikeredett. Zárásként kellő pontot rak ennek a bő negyven perc komplex muzsikának a végére.

Összességében egy kellemes, korrekt, műfajilag nehezen behatárolható, néhol egész könnyen, olykor kicsit nehezebben befogadható korongot készített a Sun Workshop. Nemcsak, hogy magyar szinten unikum a zenekar, de talán kellő fejlődéssel, a dalok könnyebb emészthetőségével akár nemzetközileg is üde színfolt lehetne a zenei palettán. A magyarban már az, ez biztos!

Összesen: 10/9