01. Reset Me (3:02)
02. Hippie In Black (3:05)
03. Miss(take) (2:53)
04. Down To The Hole (3:05)
05. The Meaning Of Life (3:50)
06. School Of Pain (3:05)
07. Ritual (2:36)
08. Old Rhythms Of A Revolt (2:09)
09. Industrial God (6:19)
Szeretem ezeket az egyéni műfaji meghatározásokat, amiket némelyik zenekar kitalál magának, persze jogos is, hiszen, ha a zene nem is egyéni, azért megfelelően tálalva annak tűnhet… így van ez a cseh illetőségű sun.has.cancer esetében is, ők pl. electro metal machine-nek aposztrofálják magukat, mely valójában egy egyszerű néhol populáris és könnyen emészthető, máshol kaotikus zaj massza fertőzte indusztriális metál, mely nem mentes az electro és gothic elemektől sem. Számtalan válogatáson szerepeltek már, illetve 2001-ben kijött egy promójuk, majd 2003-ban a Kamikaze Spririt, ebben az évben pedig, az amiről olvasol…
Nem szeretném túlbonyolítani a dolgot, zenéjük egyszerű, s akinek fekszik annak nagyon is élvezhető. Tele vannak szinte már poposnak tekinthető alapokkal, pattogós picit elcetro-punkos rock zenei témákkal, mint pl. a Reset Me vagy a The Meaning Of Life illetve a Ritual eleje, tehát a Gravity Kills (erre néhol ez erős és telt refrén is rájátszik) illetve a késői Pain — természetesen egyiknek a szintjét sem érik el, de azért legyünk őszinték, ez sem rossz teljesítmény egy volt keleti blokkban tevékenykedő zenekartól ilyen műfajban! Aztán van egy másik vonal, ami nehézkesebb, durvább és erőteljesen uralja az anyagot; zaj, háborgó, kaotikus részek, érzés hullám struktúrák, gyors és kíméletlen gépies alapok, vagy éppen a legminimálabb lüktetésű, zenétlen zene, melyről egyértelműen eszembe jut a Diabolos Rising neve, ilyen pl. az Old Rhythms Of A Revolt (nagyon minimális és valóban ősi, kissé talán még folkos is), vagy a kíméletlen Down To The Hole és a Hippie In Black néhol. Aztán akadnak lassabb témák, melyek némileg mélyek, amikre pedig a Hybernoid alakította partszakasz a jellemző, ahogy itt-ott a The Kovenant is felismerhető, mint hatás (elsősorban az Animatronic lemez adta határok). Talán a legérdekesebb és érettebb dal a záró Industrial God, mely klisé címe ellenére kellemes megoldásokat tartogat, de több hiba is akad benne, ahogy az egész anyagban; a basszusgitár hangja néhol csak amolyan felesleges kiegészítés, sok helyen jobb lenne a szintivel helyettesíteni azt is, ahogy a gitár zárt riffelgetései is gyakran zavaróak és feleslegesek, ahol meg éppen jók, ott lehetnének vastagabbak, erőteljesebbek! A vokál változatos, de nem kéne erőltetni az extrém hangokat, ha egyszer a zene nem az… ahogy a dobok sem tetszenek, erőtlen, máskor meg túl "épített". Végül a lemez a Reset Me fergeteges klipjével zár, melynél láttam már 1000x jobb vizuális ingereket, igaz rosszabbakat is….
Nagyon érezni, hogy a pénztelenség meghúzza a maga gátjait, a cseh zajbrigád, pedig próbál okoskodni, úgy ahogy tud, igaz becsületükre legyen írva 2 euroért adják az egész igényes kivitelezésű CD-t. Elképzelhető, hogy élőben mindez nagyon üt (bár az electro zenék ált úgy szánalmasak vagy unalmasak szoktak lenni), de így lemezen hallgatva nem túl meggyőző, igaz rossznak se rossz, csak olyan felesleges…