Subscribe – Bookmarks

A Lemez

Az, hogy ilyen sokat csúszott a kritika, az kizárólag logisztikai problémákból adódott, de utólag azt kell mondjam, jobb, hogy így történt, ahogy. A lemezt tovább érleltem, majd élőben is leteszteltem, a DVD-n jót nevettem, a booklet pedig elkápráztatott. Igen; érezhetően nagyon jó véleménnyel vagyok a zenekar harmadik nagylemezéről. Ténykérdés, a Contradictions EP után aránylag gyorsan érkezett az új nagylemez, amin a Subscribe tempót ismerve meg is lepődtem, de a dalok végtelenül kiforrottak és egységesek lettek. A Bookmarks egy konceptlemez lett, ahol minden egyes dal a srácok életéből ragad ki meghatározó momentumokat és emlékeket, a központban pedig – nem állandó jelleggel, de – leginkább a nagybetűs NŐ áll.

Az alábbi tíz, vagy még inkább csak kilenc könyvjelző a Subscribe világából a zenekar eddigi legőszintébb, legkomolyabb és legegységesebb alkotása. A Bookmarks tökéletesen illeszkedik a Sanity’ és a Stuck’ után a zenekar fejlődési ívébe, sőt, nem is képzeltem volna, hogy ennyire megállja majd a helyét. A koncepciózus hozzáállás már a külcsínnél elkezdődik, ugyanis az album címéhez igazodva a kiadvány nem is CD-tok, hanem egy DVD méretű, kötészetben készült könyvecske. Barna Joci munkája kenterbe veri a Contradictions kidolgozatlan és összecsapott borítóját. Igényes, modern és „csaj” ábrázolásaival igazán egyedi, gyönyörködtető és hangulatos artworköt rakott össze a Bookmarkshoz a nem mellesleg a HopeTheLast zenekarban gitárosként tevékenykedő grafikus. Kár, hogy a nyomdai munka hagy némi kívánnivalót maga után, a bookletben található helyesírási hibákat pedig már szóba sem hozom.

„Hangzás szempontjából egy kétszázezer, és egy kétmillió forintos lemez között ma már nagyon kevés különbség van, de számunkra – többek között – pont ez a kevés a minden.”

Az EP után a nagylemez is a progresszív zenei hozzáállás jegyében fogant, ami önmagában egy érettebb hozzáállást sejtetett. Nyitásként a „szokásos” subi-féle felvezetőt követően az Anxiety Found Shape In Contradictions című trilógia második és harmadik részével kezdhetjük az ismerkedést. A Máté „belső vívódásaihoz” kötődő, zeneileg ízig-vérig Subscribe dalokról van szó. Jól felépített, izgalmas, új ötleteket felvonultató koncertnyitásra alkalmas kettős. Esetleg egyszer érdemes lenne valami limitált kiadásban, vagy akár csak koncerten egymás után mind a hármat eljátszani, csak hogy teljes lehessen a történet. Amúgy; ha már történet, akkor ahhoz hozzátartozik, hogy az első pár alkalmat leszámítva a Bookmarks hallgatását mindig a negyedik tételnél kezdtem. A Bitter Boundary gyakorlatilag az egyik legjobb dal, amit valaha megírtak a srácok. Áll leejtős énektémák, izgalmas basszusjáték, a végén pedig az üvöltésekből átcsapó gyermekkórus megszólaltatása maga a csoda. Ezt követően érkezik az első kiszivárgott dal, a Books for the Dyslexic. Hogy kinek jutott eszébe, hogy ez legyen az első nyilvánosságra hozott nóta, azt nem tudom, de pokoli ötlet volt. Szerencsére már akkor sejtettem, hogy ez a dal csak a lemez egészét hallgatva fog értelmet nyerni, és hála Istennek, igazam is lett. Kiválóan követi a ’Boundary hangulatát, de közben mégis egyedi és izgalmas alkotás ez is. Az Orchitis (magyarul: heregyulladás) igazi tesztoszteron bomba csordavokáljaival és lendületes tekeréseivel. Máté főszereplése a refrénben kiváló, ahogy a nosztalgiázó RATM betét is, sőt még egy kis djent kikacsintás is befigyel középtájt. Igazi koncertkedvenc, sőt, az album egyik ékköve. A Ringside Seat a rock legendák által ihletett kezdésével, és egy őrjítően idegesítő Eddás szintihangzással veszélyes vállalkozás 2011-ben, ám a „staccato” kezdés, illetve Máté ének kiállása nemhogy megmenti a dalt, hanem meg is babonázza a lehető legjobb értelemben. Habár az Álomtégla magyar nyelvű szövegével (Egyedi Péter itt besegített) önálló dalként is értelmezhető, mégis sokkal inkább az őt követő Miles Away és Between Heaven And Her címűekkel egyben érdemes hallgatni független attól, hogy szöveg szempontjából érezhető szakadás van a dalok között. A srácok részéről a magyar nyelv is egy újító, és izgalmas lépés volt (a dal mainstream rádiókban is szól már), amiben nyilván közrejátszott a Kölyköd voltam sikere is. A Miles Away tökéletes kapocs a két dal között, továbbá egy végtelenül őszinte és személyes dal. Kiváló, kedves Bálint, kiváló! És végre megérkeztünk. Ha a Bitter Boundary egyike a legjobb daloknak, amiket valaha írtak a srácok, akkor a Between Heaven and Her valószínűleg az eddigi legjobb, amit írtak. Az elejétől a végéig jól kitalált, profin összerakott dal. A Mastodon, és a Porcupine Tree, ami elsőre felsejlett nálam hatásként. Hihetetlen felnőtt és érett nóta, az egész lemezt átjáró személyes hangvételt pedig akkor már szóba se hozom. Taps. Zárásaként a Gay Rodeo buzis nyitányára kapjuk fel a fejünket, amit tovább bolondítanak a Pannonia Allstars Ska Orchestra fúvósai, majd a Subscribe tagjai gyúrnak ki egy újabb hajbókolásra késztető dallá. Ha nem lesz a következő LMBT Fesztivál hivatalos dala, én imádni fogom.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=ChV5Ig6mHYM

Nem szokásom a dalok egyenkénti elemzése, de úgy éreztem, ennél az albumnál ez különösen indokolt. Nem tökéletes, de attól csak egy hajszállal elmaradó lemez dalai közel hibátlan egységben követik egymást (érdemes amúgy úgy hallgatni a lemezt, hogy ne legyen a számok között „skip”), de a dalok mégis ekként, külön csoportosíthatóak: 1-2-3, 4-5, 6, 7, 8-9-10, 11. Az erősen énekcentrikus, de az instrumentális szekcióban is lehengerlő teljesítményt nyújtó immáron hetes fogat bebizonyította, hogy képtelen melléfogni és, amikor azt mondják, hogy ezt tényleg értünk, a rajongókért csinálják, annak mi sem lehetne kézenfekvőbb bizonyítéka, mintsem hogy a srácok az egész lemezt letölthetővé tették a www.subscribe.hu oldalon, de ugyanitt megrendelhető 3500 Ft-ért, ami higgyétek el, megéri.

A DVD

Nyilvánvaló, hogy a srácok tavalyi DVD-je után nem kell, de nem is lehetett olyan videoanyagot összevágni, mint a zenekar első tíz évét summázó Contardictions, de Reich Tamás mindent megtett, hogy mindezt megcáfolja. A tartalom a következő: a DVD elsősorban a Bookmarks felvételi, illetve némileg az írási periódusába enged bekacsintást. A bő egy órás anyag bemutatja a folyamat legmeghatározóbb elemeit, végigveszi az összes hangszer felvételét, de mindezt egy nagyon humoros szemszögből teszi. Én észre se vettem, olyan gyorsan elszállt az az egy óra, arról nem is beszélve, hogy rengeteg dolgot lehet tanulni is belőle, pláne annak, aki még nem dolgozott/járt korábban ilyen kaliberű stúdióban (SSR). Temérdek háttérinformációt ismerhetünk meg, és technikai jellegű kérdésekre kaphatunk választ, pl. Miklós fretless basszusgitárt is használt, Attila bemutatja az egész dobcuccát, Atish is bepillantást enged a keverés és a mastering titokzatos világába, továbbá megismerhetjük a vendégeket is – csak hogy pár dolgot említsek. A humorizálástól függetlenül – bár ténykérdés, hogy ezúttal meglepően kevés hímtag köszönt vissza a képernyőn – hihetetlen komoly és összetett munka folyt ezen a pár napon keresztül (leginkább Horváth Atish felügyelete alatt) a volt-Bakery stúdióban. Minden elismerésem.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=EUyTMqaVm-I

Extraként felkerült még az EP írási processzusáról szóló filmecske, a tavalyi nyár legjobb Subscribe koncertjeiből/koncertélményeiből egy válogatás, a Between Heaven and Her és a Miles Away felvételről szóló külön videoanyag, illetve az Act II. Delusion (olcsó) videoklipje. Nem kötelező, de ajánlott anyag mind.

A Koncert

A lemez meghallgatása után az első gondolatom az volt, hogy ez mind tiszteletreméltó és vérpofi, de a komplett nagylemezt élőben megszólaltatni, és előadni már egy jóval súlyosabb kategória. Így éreztem, hogy a nagypénteki lemezbemutatón kötelező lesz a jelenét, arról nem is beszélve, hogy rég láttam a zenekart élőben. A ’Southern Oracle fellépését – jó szokásomhoz híven – lekéstem, ám a visszajelzések alapján kiválóan teljesíthettek, de ez náluk nem újdonság. A Subi kezdése előtt azonban (sajnos) az Elvis Jackson még birtokába vette a színpadot. Lemezen már ismertem őket, hiszen tavaly az Azfeszt vendégei is voltak, de azt kell, hogy mondjam, rég idegesített ennyire valami, mint ez a zene. Én minden értek, de nem ezt. Bocsánat.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=kA5XF_ABTvI

A közel teljesen üressé vált terem a szlovákok távozása után kezdett el feltöltődni. A fekete háttérleplek lekerültek, a fénytechnika pedig előtűnt, alig percek múlva pedig már a fiúk integettek vissza a színpadról, és a Griping Portentous után robbant is az albumkezdő Act II. Habár a The Devil Take The Hindmost kezdés tekintetében sokkal izmosabbnak bizonyult, a Delusion is kiválóan helyt állt. A dalok sorrendben érkeztek is tovább, és a kissé pórias hangosítás (meglepően hangos az egész instrumentális szekció, főleg a basszus) ellenére profi előadást láthattak a jócskán megtelt nagyterem nézői. A közönség már betéve ismerte a dalokat és a szövegeket, ettől függetlenül a Bitter Boundary kórusáról beigazolódott a gyanú: nem alkalmas közönség énekeltetésre (elsősorban) hangfekvése miatt (legalábbis itt és most nem jött össze). Az Orchitis és a Ringside Seat viszont annál inkább koncertkompatibilis szerzeményeknek bizonyultak, sőt, talán a koncert csúcspontját is ezek a dalok jelentették, annak ellenére, hogy ezek a szerzemények voltak a legkevésbé meggyőzőek felvételen (itt kiemelném, hogy Máté különlegesen jól énekelt egész este). Az Álomtéglánál volt az első rossz érzés bennem, ugyanis valami oknál fogva – hiába volt egy nagyon pozitív alaphangulat a teremben, amit Bálint generált azzal, hogy egy fiatal jegyespárt hívott fel a színpadra a dal közben – a felvétel átütő erejéhez képest meglepően jellegtelen volt élőben. A kedvemet pedig tovább szegte a Miles Away azonnali kapcsolása, amire a közönség nem volt felkészülve, így kb. a felét nem is lehetett hallani, és azokat se tudta lenyűgözni, akik korábban még nem ismerték a dalt. Ám a Between Heaven and Her volt az, amire leginkább kíváncsi voltam, és óriási elvárásaim voltak irányába a felvétel után, de sajnos messze volt a tökéletestől, leginkább az eleje, ami több sebből vérzett. Részben a hangosítás volt a ludas, de valamiért azt éreztem, ez a dal még nem koncertképes, szó sincs arról, hogy rossz lett volna, de nem volt tökéletes, és egy az is ténykérdés, hogy egy ilyen dalt tökéletesen előadni elképesztő teljesítmény lenne, de legalább még van hova fejlődni. A Gay Rodeoval azonban gyorsan visszakanyarodtunk az őrület mezejére, és a PASO tagokkal élőben is megtámogatott dal óriásit tarolt. Minek utána szünet nélkül – miért nem volt szünet? – egy második intróval kezdetét vette a régi dalok bestof-ja, így a The Devil Take The Hindmost, Crowd Of The Nobodies, Friendship, majd egy több nótából összegyúrt (pl. Blue Mescaline, UseHER Friendly, Highfly) kombó következett. Volt egy elég balul elsült jumpdafuckup-kísérlet a „There’s an apple falling from the tree” című részre, illetve Bálint szokás szerint többször volt fejjel lefelé, mint nem, de hát jól tudjuk, hogy egy Szubszkríb koncert csak így lehet kerek.