Stubborn – The Ache of Love

Tracklist:

01. The Deathly Hallows (3:00)
02. 6041 (4:07)
03. Celebrate the Day (3:45)
04. Storm (2:40)
05. Visions (3:29)
06. Reflections in the Light of the Dying Sun (1:26)
07. The Bird Wounded by an Arrow (2:32)
08. The Heroes of Today Are Dying (2:53)
09. Number 23 (3:34)
10. Horses of the Ghost (3:43)
11. The Ache of Love (1:09)

Műfaj: metalcore hardcore/punk elemekkel

Támpont: Dead Swans, The Chariot, Trash Talk

Hossz: 32:14

Megjelenés: 2014. március 14.

Kiadó: Acuity Music

Webcím: Ugrás a weboldalra

Két évvel ezelőtt a Stubborn első EP-jét hallva két lehetőséget vázoltam fel a Grab The Key-ről szóló kritikám végén: az egyik az volt, hogy a srácok alakítsanak ki egy koncertre összpontosító komfortzónát, amit nem izgalmas hallgatni, de annál jobb élőben a részesévé válni, a másik pedig az, hogy tágítsák ki a saját zenei horizontjukat, hogy izgalmasabb legyen az összhatás. Azt viszont szerintem egyikünk sem gondolta volna, hogy a kerekegyházi banda 2014-re a legjobb fiatal hazai koncertzenekarrá növi ki magát, akik egyébként a bemutatkozó nagylemezükkel saját magukat is újradefiniálják. Két legyet egy csapásra.

Márpedig a The Ache of Love tíz dala és egy átkötője azok számára is az idei év egyik legszeretettebb itthoni anyaga lesz, akik nem követték nyomon Halák Árpádék eddigi munkásságát. Azt persze már a 6041 EP dalain is lehetett hallani, hogy a srácok bátran folytatták útjukat abban, hogy megtalálják a saját hangjukat, azonban a most megjelent album hallatán elmondhatjuk, hogy (ha még mindig nem is vagyunk az út végén, de) minden egyes zenei hatás már csak közvetetten jelenik meg az összképben. Amikor legutóbb hangot adtunk annak, hogy mennyire vártuk a zenekar bemutatkozását, voltak, akik nem érezték relevánsnak a metalcore-t, mint megjelölést, ugyanakkor kétségtelen, hogy a modern hardcore/punk mellett a brit metalcore jelenléte is formálja az egyes breakdownok és groove-ok súlyát, feszes sodrását. És ezek bizonyos tekintetben túlsúlyt is élveznek az album karakterében, hangulatában, noha a zajos és disszonáns hardcore-hatások is méltó továbbgondolást nyertek Kaldenekker Ferenc és Bodor Péter gitárosok játékában: a kettejük közötti összhangzatok és kiegészítések alapjaiban biztosítják azt, hogy minden apró részletet ki szeretne hallani az ember a váltásokból, a polifonikus virgákból, vagy épp a melodikus hardcore-elemekből felépített gitárdallamokból, a lemezt azonban így is Árpád orgánuma és dalszövegei teszik igazán koherens egységgé. Az ő hangja eddig is meghatározta a Stubborn arculatát, azonban az általa nyújtott sokszínű és erőteljes színvonal nagyban hozzátesz ahhoz, hogy az ember magáénak érezze a Stubborn gondolatait, üzenetét.

Ezt pedig külön fontos kihangsúlyozni, pláne manapság, amikor a hardcore/punk attitűdjével rokon zenélésben is valahogy csendben elkopott az üzenet és a küldetéstudat, mint elsődleges motiváló tényező. Márpedig ahogy az interjúnkból, és a srácok (abban is linkelt) videóüzeneteiből is megtudhattátok, karakán véleménnyel és határozott vonalak között kijelölt gondolatisággal érdemes számolni a lemezen, aminek szókimondó és változást sürgető attitűdje példaértékű és hiánypótló is. Számomra a legértékesebb pillanat a magyarra fordított La Fontaine-idézet elhelyezése a Visionsben, hiszen a sebzett madár szimbóluma még így is visszatér a lemezen (a The Bird Wounded By An Arrow nyitódallama méltósággal lép ki a Landscapes árnyékából), ahogy hasonlóképp kiemelkedő dalírói vénáról, továbbá tudatos dalszervezésről tesz tanúbizonyságot a Number 23 záró utalása az első EP egyik legjobb dalára, a Neverending Circle-re, vagy a 6041 címe is eléggé árulkodó, ahogy tartalma is az. Már talán ebből is látszik, hogy a ‘Reflections zongoratémája által kettéválasztott lemez hemzseg a kiemelkedő ötletektől, az emlékezetes témáktól, és egyértelmű az a fejlődés, ami megadja a kiugrást a srácoknak az itthoni undergroundban.

Ugyanakkor az anyag még így sem tökéletes, hiszen helyenként csak befigyel egy-egy olyan váltás, ami ha nem is töri meg a dinamizmust, hallgatva valahogy mégis elmarad az igazán kiemelkedő, főleg dallamokkal vagy disszonáns váltásokkal operáló témáktól: viszont ahogy ezt már tudjuk, az ilyen riffek és verzék is élőben mutatják meg igazán az erejüket, csak a fókuszpontok között, egymásra halmozódva néha összemosódnak. Emellett a cinhangzás sem a legjobb, legalábbis a kínai néha hajlamos tompítani minden mást, de ezektől eltekintve is a legmelegebb örömmel fogadhatjuk a Stubborn első, teljes értékű lemezét, ami kérdés nélkül teljesíti mindazon elvárásokat, amiket egy bemutatkozó lemeztől várhatunk. Sőt, túl is mutat azon, hiszen gondolatisága, szerkesztettsége és sokoldalú zenei arculata is egy olyan karakterrel teszi gazdagabbá a hazai színteret, akiket ma már nem is lehet kihagyni egy olyan beszélgetésből, ami az itthoni keményzene jövőjét boncolgatja. Ez pedig a The Ache of Love-ra is igaz lesz az idei évet követően is. 10/7,5.