Strapping Young Lad – C:Enter:### EP

Az, hogy mára Devin Townsend neve fogalommá vált az extrém és pionírnak ható muzsikák hívei számára, a számos saját nevéhez kötött megnyilvánulása mellett a Strapping Young Lad érdeme is, hiszen HevyDevy elmebeteg thrash/death, és helyenként power/speed metal gyökerekkel rendelkező (s ezektől a lehető legszélsőségesebb, industrial köntösbe bújtatott elvonatkoztatást preferáló) zenekara vívta ki leghamarabb a sajtón túlmenően a közönség elismerését is.

A Strapping Young Lad igazi áttörése (immáron teljes zenekarként, hiszen a debütalbumot teljességében Devin hangszerelte) 1997-re, a City kiadásához igazodva datálható, mely a rajongók szerint a ‘SYL legjobb albuma. Magam is ezen az állásponton vagyok, ám – függetlenül a lemez érett szerkesztettségétől és úttörő mivoltától – véleményem szerint megfigyelhető még a City-n túlmenően egyfajta útkeresés, mely szigorúan a zenekar saját keretein belül kívánta feltérképezni a még járatlan ösvényeket. Ezt a folyamatot talán egy szűk értelemben vett letisztulásnak is tekinthetjük, bár ez elsősorban a zenekar legutolsó nagylemezén, a The New Black címre keresztelt albumon teljesedett ki, ha azt a korábbi kiadványokhoz viszonyítjuk. Zenei téren a képlet változatlan maradt, a banda érett hangzása a megszokott színvonalon köszönt vissza, azonban sokkal fogósabb, és helyenként egyszerűbb dalszerkezetek érvényesülhettek a közel háromnegyed órás felvételen (mely részben a szelftájtld Strapping Young Lad, valamint az Alien által útjára engedett kísérleti folyamatok végtermékének tudható be), mint korábban bármikor. Nem sokkal a The New Black megjelenését követően HevyDevy interjút adott a brit Terrorizer magazinnak, melyben bejelentette a Strapping Young Lad végét, saját öregségére és fáradságára, valamint túlsúlyára (enélkül nem is Devinről beszélnénk, hehe!) hivatkozva. S függetlenül attól, hogy a Death soraiban is megfordult ütős Gene Hoglan szerint a zenekar csak szünetet tart, mára mind sejthetjük – pláne a Ziltoid, valamint a továbbiakban érkező Townsend albumok hírére -, hogy a Strapping Young Lad ideje leáldozott.

Azonban a zenekar nem feledkezett meg a tiszteletteljes búcsúról sem, így közönsége számára egy csupán ötszáz darabra limitált, kézzel számozott bakelittel mond búcsút minden kanadai zenekarok legőrültebbje, mely ha számottevő újdonságokat nem is tartogat egy igazi ‘SYL-műgyűjtőnek, azért a maga 16 percével igencsak kellemes pillanatokat okoz a C:Enter:### névre hallgató EP. A lemezt a címadó nyitja, mely egy ordenáré instrumentális zúzda, jellegzetes ‘Lad dallamokkal és őrült, disszonáns tekerésekkel, valamint egy vad thrash metal szólóval megspékelve; a dal szerintem önmagában is zárhatta volt a The New Blacket, ám ezt a szerzeményt eddig csak japán felebarátaink hallhatták (de ha már ez a szerzemény felkerült, akkor a másik japán bónusz, a The Long Pig vajon miért maradt le…?!). A The Melvins féle Zodiacot pedig mi, „európai metalheadek” ismerhettük, és meg kell hagyni, Devinék módszeresen kezelésbe vették az eredeti nótát, mondhatni teljesen átszabták saját szájízük szerint, ám mindezt annak eredeti dallamait és hangulatát megőrizve vitték véghez. Az In The Rainy Season a Heavy as a Really Heavy Thing egyik legkiemelkedőbb indusztriális hangvételű thrash darája volt, s ennek koncertverziója sem kevésbé hangulatos. Szerencsére a srácok megadták a módját a koncertdalok hangzásának, hiszen minden hangszer tisztán szól, Devin beteges hangjátékáról nem is beszélve. A City-ről ismerős Underneath The Waves is japán bónusznóta volt, azonban jelen felvétel a 2005-ös keltezésű Alien limitált példányszámához dukált, szintén módfelett élvezhető megszólalásban.

Hatalmas veszteség a keményzenének, valamint a bármelynemű extrém muzsikák palettájának a Strapping Young Lad földbe állása, elvégre ekkora zsenik mint Devin, hozzávetőleg 50 évente születhetnek (ha egyáltalán születnek). A SYL örök úttörő volt, és így is vonulhatott vissza, önnön értékeit a legmagasabb szinten kifejezve, ezáltal mutatva az ösvényt a következő generációk őrültjeinek. „Heavy — Fuckin’ — Metal!” – ez a klasszikus mondat (mely az In The Rainy Season felvételében is visszaköszön) mindent mást elmond helyettem, helyettünk.

Külcsín és Design: 10/8.
/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Pontszám:
Hangzás: 10/9. (erőteljes és tiszta, ahogy megszokhattuk)
Teljesítmény: 10/9,5. (nincs apelláta, képtelenek hibázni)
Dalszövegek: 10/9. (olvass a sorok között. hehe)

10/9,17.