Stove Bredsky – The Black Ribbon Award

Tracklist:

1. Blue Seclusion
2. Dead Of Winter
3. Mayfly
4. Dead Battery
5. Blood Red Blues
6. Spacegirl Saturn
7. Failure
8. Fall Days
9. Rainbow No More
10. Trout
11. Orange Sunshine Medicine
12. Splatterbrain
13. The Coattail Rider
14. Chine
15. Return To Rain
16. Untitled
17. Prospect Hill
18. A Swelling Hope

Hossz: 56 min.

Kiadó: Hydra Head

Webcím: Ugrás a weboldalra

Lassan elérkezik az idő, mikor már rajongóknak is nehézkes feladat lesz a hajdani Cave In tagok különféle szövevényes projektjeit, zenekarait, szólólemezeit, kollaborációit nyomon követni; főleg, ha a gitáros / énekes Steve Brodskyt vesszük alapul, aki élen jár a mennyiséget illetően (sokadszorra kezdek bele: New Idea Society, Pet Genius, Kid Kilowatt, a Converge-ben kisegítés, szóló-dolgok, stb. stb.), de azért a többieket se kell félteni. Az már viták tárgyát képezi, mi az, ami ezek közül igazán jó, de most szorítkozzunk a The Black Ribbon Awardra, s hely hiányában ne boncolgassuk a többit, s azt a rajongót próbáló kérdést se, hogy a Stovetop Bredsky, Steev Bawdski és most a Stove Bredsky álneveknek mi értelme – már ha feltételezzük, hogy létezik ilyen.

Szóval most épp Stove Bredsky néven jelentetett meg hősünk egy tizennyolc tételes szólólemezt, mely a 2000-es Expose Your Overdubs, az egy évvel későbbi Ole’ Sunday, a Ramona Cordovával közös anyag, s az Octave Museum (mondjuk ez inkább banda, mint szóló) után már a sokadik. Az Octave Museummal ellentétben most mindent egyedül csinált Brodsky, a dalok pedig az utóbbi pár év folyamán születtek, így elég változatos képet mutatnak. A sok helyütt felbukkanó Beatles-hasonlítgatásokban lehet valami, már csak az ének és az egészen lágy, popos témák miatt is, de azért akad itt elektronika, vastagabb sludge / stoner gitárok (Prospect Hill), space-es, drogfelhős lebegés, pszichedelia és elvontság is (pl. a Rainbow No More-tól konkrétan falra tudnék mászni) bőven, általánosan pedig a kényelmes, nyugodt tempó és a kellemesen ráérős hangulat a jellemző.

Több rövid, egy-két perces szösszenet is felkerült a korongra, melyek számomra inkább tűnnek ötleteknek, érdekes megoldások, hangulatok kollekciójának, vázlatoknak, mint rendes dalnak, de azért utóbbiból is akad. Igaz, nem a kiugróan slágeres fajtából, de a space-es, lebegős Spacegirl Saturn pl. a jobbak közé tartozik. Az Octave Museumon hallottakhoz hasonlót képvisel a Dead Of Winter, vagy épp a Mayfly, súlyos elektronikus ütemekre épít a Splatterbrain, akusztikus a Return To Rain és az Orange Sunshine Medicine, hajmeresztő az Untitled, és így tovább, és így tovább, lehet nyugodtan szemezgetni, vájkálni, tobzódni. Számomra mondjuk inkább érdekes, mint jó a lemez, az a fajta, melyet, ha nem a számomra kedves Cave In frontembere készített volna, egy hallgatás után félretennék, mondván, nem az én világom. Steve-et amúgy nem tartom kiemelkedően jó dalszerzőnek, kutyaütőnek sem, de a Cave In óta elég kevés dolga volt, melyet hallva ordítva ugranék fel a székemből, hogy igen, ez az. A kreatív energiák dolgoznak, az alkotás lázas kényszere fortyog a mélyben, s a felszínre kívánkozik, de ez a CD akkor sem zseniális művészi alkotás, inkább csak egy kellemes, hangulatos érdekesség, ajándék a rajongóknak. A Cave In lemezei sokkal maradandóbbat képviselnek e szempontból, a The Black Ribbon Award nálam kevésbé ütött be, bár, mint a legtöbb hasonló anyag, bizonyos lelkiállapotban ez is jó hallgatnivaló.

http://stovebredsky.com/