Stolas – Living Creatures

A marketing erejét felhasználva ezen felül még azt is megoldották, hogy a lemez felén olyan vendégénekeseket szerepeltessenek, akik már letettek valamit az asztalra ebben a stílusban, így igazi csemegének számítanak az olyan nevek, mint Jonny Craig, Tilian Pearson a Dance Gavin Dance-ből, Cory Lockwood és Kurt Travis az A Lot Like Birds-ből vagy épp Donovan Melero a Hail The Sunból. Persze annyira nem nehéz összehozni ezeket a neveket, ha az ember olyan kiadónál van (Blue Swan), amelyet a Dance Gavin Dance énekes-gitárosa irányít. A hatások tehát egyértelműek, már csak az vált igazán nagy kérdéssé az album megjelenése előtt, hogy képesek lesznek-e egyedi ízt varázsolni a daloknak, vagy csak a fent említett bandák B-oldalas kiadványaként tekinthetünk a Living Creatures-re? Azt sajnos nem mondhatjuk, hogy rátaláltak volna önmagukra, vagy hogy bármi olyat mutatnának a lemezen, amit eddig ne hallottunk volna más bandáktól, de mivel ez a stílus nem számít tömöttnek, így az állandósulni látszó uborkaszezonban igazi felfrissülésnek számíthat. Az újrahasznosított ötletek ebben a közegben egyébként sem számítanak halálos bűnnek, hiszen nem arról van szó, hogy a nulla-nullás breakdownok ütemét variálják kedvük szerint, hanem az alapból technikás és okos riffeknél fedezhetünk fel némi áthallást. A progresszívabb vonalról a The Mars Volta, a „partizós”, kísérletezősebb vonalról pedig a fent említetteken kívül a The Fall Of Troy neve is beugorhat az embernek. Egy rövid átvezetőn kívül nincs megállás a lemez egészén, pörögnek az ujjak a gitárokon és dob is egész szórakoztató, ám sajnos elég – a kezdő bandáknál szinte elkerülhetetlenül – hullámzó színvonalú kiadvánnyal van dolgunk. Jason Weiche remekül hozza a „progresszívabb”, lassan emészthető énektémákat (a kevésbé férfias fajtából), de ettől függetlenül relatíve sok helyen válik monotonná mind zeneileg, mind énekügyileg a Living Creatures.  Ezt egyébként elég jól sikerül ellensúlyozni a vendégénekesek garmadájával, bár Donovan Melero-n kívül mindenki az utolsó négy dal egyikében kapott szerepet, ahova nem biztos, hogy sok Rise Recordson edzett fül el fog jutni (márpedig egy kicsit ők is célcsoportnak számítanak). Jó lemezt tett le tehát a Stolas az asztalra, de egyértelműen megállapítható, hogy van még hova fejlődniük, ha nem is tehetségben, de legalábbis dalírásban. Ezeket figyelembe véve a nyár egyik remek háttérzenéjeként lehet a Living Creatures-re tekinteni, amely egy ígéretes bemutatkozás egy ígéretes bandától.

7/10