Steve Von Till, Wino & Scott Kelly – Songs of Townes Van Zandt

Az idén tizenöt éve elhunyt zenész ugyanis inkább másoknak írt dalai révén válhatott ismertté a hetvenes-nyolcvanas években, semmint tulajdon szerzeményeivel, és ez a megkésettség csak még inkább elősegítette életének tragikumát, amiben a tudatmódosítóknak éppúgy helye volt, mint saját, bipoláris végletességének. Ilyenkor persze adott a kérdés, hogy a síron túlról egy igazi texasi country-hősnek hogy esik, mikor épp amiatt lehet ismét beszédtéma a neve és munkássága, hogy mások nyúlnak korábban megírt dalaihoz, ám az ötletgazda Scott Kelly, valamint zenésztársai, Steve Von Till és Wino lényegében kultúrmissziót folytat az alábbi, alig negyvenperces kiadvánnyal. A hangsúly pedig a kultúrmisszión van, hiszen eleve érthetetlen, hogy egy ilyen formátumú zenész, akire egyaránt hivatkoznak hatásként olyan ikonok, mint a kortárs Johnny Cash, Bob Dylan, az R.E.M., vagy Neil Young, hogyan veszhetett el a mindenkori populáris kultúra figyelméből. Persze a tengerentúliaknál nyilván más a helyzet, hiszen Van Zandt ízig-vérig texasi dalai magában hordozzák az amerikai álom széthullásának előjeleit, és azt a keserédes, mindennapi sodródást (természetesen folklórba ágyazva), ami végtelenül emberivé és átélhetővé teszi az egyes szerzeményeket. Erre éreztek rá jelen kiadvány szerzői is, és köszönhetően a szólói pályafutásokban szerzett tapasztalatoknak, mindenki kellő alázattal és szakértelemmel tudott hozzányúlni az eredeti szerző mérföldkőértékű dalaihoz. A leginkább megható élmény az, hogy a lemez összeállítása során értelemszerűen nem arról volt szó, hogy az egyes tételek ipari jelleggel kerüljenek lejátszásra, és nem is arról, hogy a már stabil klasszikussá vált dalok teljesen ki legyenek forgatva a feldolgozó előadó szájíze szerint: a végeredmény épp a két véglet között található, így az egyes dalok nemcsak megőrizték saját hangulatukat és identitásukat, hanem ki is egészülhettek az azt előadó énekes/gitáros attitűdjével. Ez persze személyenként mást és mást eredményez: Steve Von Tillnél ritkán hallható érzékenység kerül előtérbe, Wino a hatás megragadása során, a teljes átszellemülést követően egy bölcs narrátor szerepét veszi fel (ahogy ezt már korábban is megtette a Latitudes-sorozat jóvoltából), Scott Kelly pedig baljós hangvétellel toldja meg az általa kiválasztott, eleve sötétebb szerzeményeket. Ám ezek egymásba folyása (és egymásra hatása) mégis egy összefüggő és egységes lemezélményt eredményez, amely belső sokszínűségének köszönhetően is maradéktalanul mutatja be azt az embert, aki ezen dalok mögött és fölött áll. A dalválasztás így éppúgy tökéletes, mint az összhatás, ennek jegyében pedig az album is beteljesítheti azt az elvárást, hogy minden korábbinál több emberhez juthasson el Townes Van Zandt neve, míg a beavatottak kiváltképp örömmel fogadják majd az alábbi lemezt, ami az idei év egyik legalázatosabb és leginkább átélhető kiadványa.