Sonic Syndicate – Sonic Syndicate

Tracklist:

01. Day Of The Dead
02. Black Hole Halo
03. Long Road Home
04. My Revenge
05. Before You Finally Break (km. Björn "Speed" Strid)
06. Catching Fire
07. Unbreakable
08. It Takes Me
09. See What I See
10. So Addicted
11. The Flame That Changed The World

Műfaj: metalcore, dallamos death metal

Támpont: The Unguided, Soilwork

Hossz: 44:02

Megjelenés: 2014. július 4.

Kiadó: Nuclear Blast

Webcím: Ugrás a weboldalra

Úgy tippelem, sokan vannak olyanok, akik jelen lemez láttán kicsit értetlenül bámulnak a képernyőre. Hát nem ez volt az a zenekar, akik – miután szép módszeresen lecserélték majd’ a teljes tagságot – négy évvel ezelőtt kiadták a gyakorlatilag a hallgathatatlanság (négy betűről nyilván lemondtak volna) határát súroló We Rule The Night című lemezüket, ezt követően pedig határozatlan időre bemondták az unalmast? Elég valószínűnek tűnik, hogy nem lehettek elégedettek a fogadtatás/minőség kettős legalább egyikével, így aztán a mostani visszatérés miértje akár ki is simíthatná a ráncolódó homlokokat, hiszen (ahogy azt a címválasztás is sejtetni igyekszik) itt önmaguk újradefiniálásról van szó, ami ugyebár mindig egy kicsit ingoványos talaj.

ss_header

Egy kínos lemez után az a bizonyos tabula rasa akkor sül el igazán hatásosan, ha egyszerűen jó dalok formájában csapódik le, és mivel a Sonic Syndicate-től soha nem volt ennél több elvárható, tulajdonképpen könnyűnek tűnt a feladvány. Ráadásul a közelmúltból azért bőven találhattak témába vágó, működőképes receptet, noha az utóbbi években nem csak az ő teljesítményük esett vissza – csak a teljes kép kedvéért: a saját csúcsukat jelentő, egyébként kielégítően slágeres Only Inhuman azért nem jöhetett számításba, mert a tagcseréknek köszönhetően gyakorlatilag már egy másik zenekar munkájához kellett volna visszanyúlni. Ehhez mérten a lemez dalain hallatszik is, hogy igyekeztek bevetni mindent (vagy legalábbis az utóbbi években az In Flames korongok mellett bábáskodó Roberto Laghi biztos, hogy igyekezett), amit csak tudnak: pofonegyszerű gitárdallamok, a lezörgött, kortárs metalcore-ból átmentett elemek, természetesen míves, emelkedett refrének és ezzel párhuzamosan egy kicsit megpróbálták keményebbre venni a hangvételt. Plusz a Before You Finally Break-ben Björn „Speed” Strid is kiabál némi mellékesért. Gyakorlatilag ez dióhéjban minden, amivel tutira lehetett menni, ennek ellenére a végeredmény elég messze van az ideálistól, ami egész egyszerűen a tehetség hiányával magyarázható. Fogós dalokat, dallamokat csak attól szabad várni, aki képes kitalálni, illetve megvalósítani őket, itt viszont sem a hangszeres szekciótól, sem pedig Nathan Biggs-től nem hallhatunk erre utaló jeleket. A teljesen fantáziátlan, középszerű dalszerkezeteket ügyes vokállal még bőven eladhatóvá lehetne tenni, de Nathan egyetlen hangfoszlányt sem képes anélkül kipréselni magából, hogy az ne lenne csuromvizes az izzadságtól. Az erősen KSE-re hajazó kórusok egyáltalán nem maradandóak, nehezen (sőt, inkább sehogy sem) ragadnak be a hallójáratokba, amit az tesz teljesen kétségbeejtővé, hogy ezeket érezhetően hatalmas slágereknek szánták. Éppen ez húzza ki az egész produkció alól a talajt, hiszen a lehengerlő, popos refrénekre van kihegyezve gyakorlatilag minden. No, nem mintha az unásig ismételt gitár- vagy dobtémák lubickolnának a kreativitásban, ráadásul a háromnegyed órás játékidő sem teszi egy kéjutazássá a korong hallgatását, a három bónusz nótáról már nem is beszélve. Persze nagy baj nincsen, csak a helyükre kerülnek a dolgok: nevezetesen ez egy közepesen unalmas zenekar közepesen gyenge lemeze, amit ugyanakkor a Nuclear Blast ad ki. Nem az első eset, és nyilván nem is az utolsó. 4/10