Solar Scream – Divider

Ez a tavaly megjelent nagylemez az első találkozásom a 2000 végén indult mohácsi Solar Scream világával, így a névhez eleinte saját kútfőből nem tudtam túl sok információt rendelni. Az viszont már a borító árnyaltabb színvilága, és a cím alapján is lejött, hogy a műanyag tok hangulatosabb, progosabb zenét fog rejteni. A Metalchamp-en is szerepelt négyes 2004 elején adott először életjelet magáról a Ground Level kislemezzel, mely öt saját dalt, és egy Depeche Mode feldolgozást rejtett, még némi pszichedelikusabb éllel átjárva. A Divider címre keresztelt debütáló nagylemez azonban már új basszusgitárossal, a Völgyesi Csaba helyére érkezett Antal Dáviddal (Nervous Playground, NoiseField többek közt) került rögzítésre, emellett hallhatóan különbözik is elődjétől.

A Solar Scream meglehetősen rétegzett és nehezen kategorizálható muzsikában utazik, mely több forrásból ihletet merítve próbál valami sajátos, valamint egyéni vegyületet alkotni; s zenéjüket leginkább részeire bontva tudnám jellemezni. A hangzásuknak egyfelől az olyan súlytósabb, ugrálósabb groove-ok, gitártémák képezik részét, melyek sok, a kilencvenes években modern metal címkével ellátott zenekar arzenáljával is párhuzamba állíthatók akár. Azonban legalább ekkora mértékben, ha nem dominánsabban vannak jelen az elszállósabb, megfoghatatlan bontogatások, melyek a jelentős, és erőteljes érzelmi töltet átviteléért és a Divider aurájának (melyben az elválás, elszakadás nem túl vidám ízei kavarognak) megteremtéséért felelősek. Utóbbi tekintetében nem egy helyen fel lehet hozni párhuzamképp a Katatonia utolsó pár lemezét, azonban a mohácsi ifjak zenéje kevésbé sötét, illetve depresszív, mint amit Jonas Renske-ék prezentálnak. Helyenként én szubjektíven már-már inkább érzem közelebbinek az OSI egyes pillanatait, (konkrétan mondjuk a Free c. dalt), mint a svédek munkásságát, továbbá ide sorolhatnám esetleg a Pain Of Salvation nevét, nem főképp a konkrét hasonlóság, inkább a rokon zenei felfogás okán, ti. Solar-ék világa sem a villantós ritmusokról, magamutogató virgákról szól. Harich Gábor énekes / gitáros hangja az, amit a legtöbb kritika ért korábban, bár nekem többnyire nincs problémám vele, leginkább a középtartományokban mozog, s hallhatóan átéli Kántor Tamás gitáros szövegeit, bár egy-két helyen jót tenne egy erősebb orgánum, vagy esetleg egy vendégénekes. De ez csak apróság, az igazi lényeget úgyis maguk a dalok jelentik, e téren pedig bíztató, amit a Divideren hallhatunk.

A Misery Entwines mindjárt egy keményebb riffel indít, a mackós gitártémák Müller Gábor dobolásával és Dávid basszusjátékával (ő egyébként háttérvokálozik is) lüktető alapokat képeznek, azonban nem kell sokáig várnunk az első hangulatfestő leállásig sem. Fő vonalaiban hasonlóképp építkezik a Grains Of Sand is, mely egyik kedvencem az anyagról, a nyitóriffje odavág, az énekdallamai is tetszetősek, és a szólóért külön dicséret jár. E téren egyébként nagyon sokat ad a CD, a Divider szólói tényleg annyira érzékenyek, szívből jövők, s mégis okosak, hogy öröm hallani. Ízlésesek, na. Az eddig ismertetett jellemvonások több dalban is visszaköszönnek, nagy számban fordulnak elő dinamikai, és hangulati váltások, pl. a Heart Carved Into Mine-ban is, azonban a Beyond The Lights már egy elvontabb darab, melynek a pszichedelikus alapokra samplerezett beszéd képezi a gerincét. A Without a Sound szépen, elgondolkodtatón csordogál, itt valami egészen bensőséges hangulat kerekedik, és a When I Need You Most is erőteljes, de igazából bármelyik dalt említhetném, mindben van valami, amibe bele lehet kapaszkodni, ami megfoghatja a hallgatót, legyen az akár egy szóló, akár egy eltalált melódia, akár egy keményebb pillanat, amitől a lemez hallgattatja magát – ám pár helyen azért el is lehet veszíteni a fonalat, mert leül a hangfolyam. Egy-két dal nem tudja elejétől a végéig fenntartani a figyelmet, (pl. Might Be Rain) mert elkalandoznak a gondolataim, helyenként kicsit össze kell rántani a dalszerkezeteket, és jót tenne egy kicsit nagyobb dózis abból az igazi, velős dögből. Ettől függetlenül a CD igényes alkotás, a dalszerzői érzékük (mely már most sem elhanyagolható) fejlődése mellett pedig a jövőben ezen apróságok is kiküszöbölődnek majd. A csomagolás kívül-belül szemet gyönyörködtető, a sound, a megszólalás arányos és telt, (a keverés és a master a Bakery érdeme, azonban az ének és a basszus a pécsi Fidó, a gitárok és a hangminták a mohácsi Art-Éria stúdiókban lettek rögzítve) e téren tehát semmi kifogásolnivalóm nincs.

A sajátos, egyéni hangvételre való törekvés érezhető, és dicséretes, s bár lehet még hova fejlődni, úgy érzem, a bizalmat megelőlegezve a Divider odailleszthető a progresszívebb zenék rajongóinak polcán – megfelelő nyitottsággal – a Wendigo, Dreyelands, Perfect Symmetry cuccok mellé, mint egy újabb igényes anyag a magyar progosabb muzsikák palettájáról. Ajánlott lemez, főleg bizonyos hangulatban nagyon sokat adhat.

8 / 10

http://www.solarscream.hu/