2007. július 3.
A miskolci Slytract is szokás szerint elszenvedte a maga kis rekviemjét, mire a jelenben találják magukat, 2005 május 1-én alakult a zenekar, és 2006 márciusára elkészült az első anyag, bemutatkozás gyanánt. Ez pedig amiről most olvastok a kissé jobban sikerült folytatása, aminek műfaji behatárolását a zenekar „modern felfogású thrash metál”-ként aposztrofálja, ami annyira nem is irreleváns, a borítót elnézve, ami szörnyű. Nincs rosszabb, mikor már a fronton a zenekar tagjaival nézünk farkasszemet, nah mindegy… Kreator és Hypocrisy pólók… s ez a két név részben jól meg is határozza ezt a 16 perc tömény riff halmazt.
Kezdésnek a vastag és pakolós Answer zúdítja ránk erőteljes lépteit, némi heavys szóló, majd Gábor kietlen hörgése toborozza az élet kérdéseit, hangja az a tipikus thrashes hörgés, a nótában akadnak jó kiállások és leállások, elsőre is összetettnek érezhető a dolog, benne van a régi Hypocrisy svédes vonala, és némi német thrash frontvonal is, így együttesen ötvözve a végeredmény egy egyáltalán szelídnek nem mondható, robbanékony mai haldoklás. Sajnos semmi újat nem hoznak létre, ám a régiből jól építkeznek, s ez mondható el a folytatásról is, a 0.0.9. némileg ipari kezdése (ennek némi párhuzama itt-ott érezhető az anyagon) jó felvezetés, ám a letisztulás utáni groovos téma kissé Pantera féle, mindenesetre fogós… váltás és már jön is a pakolás némi dallamos szólókkal megtámogatva adja közre a modern ember világának bugokkal és vírusokkal fertőzött túlurbanizált fiktív jövőjét. Megjegyzem a szövegek értelmesek és elgondolkodtatóak, annak ellenére, hogy a zene némileg bunkósbot. A riff hegyekből és a vágtázó dobokból itt sincs hiány, megy a zakatolás, van magabiztosság és haladás, a sínek biztosak (közel 10-15 éves interpretáció ízűek), a kazánt pedig fűti az indulat, ez nem egy kibaszott MÁV cég, ez Slytract! Haha!
A Localized tam és basszus játéka tipikus thrash elemeket sorakoztat fel, s az az után be-be villanó gitártémák is, a hangszerek korrektül szólnak, s ha világmegváltás nincs is meg, de minden faszán a helyén. A szöveg is némileg a gondolkodó thrash csapatok kliséjét viszik, ezt a depresszív, tudatosság tudattalanságának keresése a tudatban, s emberség meglelése az emberben. Zeneileg a legkomplexebb dal, s egyben a legsúlyosabb is, de az Answer nagyon eltalált daráló traktusait nálam nem szárnyalják túl.
A banda közelebb áll a thrash témákhoz, mint a deathez, s zenekarok terén olyanok ugrottak be, mint valami postmodern-dekonstruktívság: post-Kreator, post-Over Kill, post-Testament, post-Exoudus, post-Sodom???, etc. Haha! Ez így persze nem igaz, ám a tálaltak alapján szerintem mindenkiben könnyen kialakulhat, hogy mit is rejthet a három tételes anyag, tessék letöltögetni bátran, így CD-n vastagok és húzósak, de igazából koncerten képes szántani az effajta-féle őrlő-csörlő!
10/ 9 (minden a helyén, csak az eredetiség sántít némileg, sebaj a miskolciak azért el vannak látva ezzel-azzal…)
