A caeni Sickbaget öt elvetemült srác hívta életre 2003 júliusában. Nem nevezhetők inaktívnak, pörögnek rendesen, hiszen már alakulásuk évében kijött a demójuk, a 8-számos Vomiting Reflex, amit egy évvel rá A Perfect World (of Shit) kislemezük folytatott, majd válogatások és split lemezek. 2005-ben még mindig saját kiadásban megjelent a szintén kislemez Whose next?, amely után elkerülhetetlen volt, hogy egy valamire való kiadó ne figyeljen fel rájuk. Fura az élet, avagy a sors abszurd fintora, hogy őket lengyel kiadó karolta fel, míg pl. a magyar Roncsipar-t ausztrál, s a szintén magyar Vorkuta'-t amerikai, na de sebaj! A lényeg, hogy csak összejött az első nagylemez, mely brutális és nagyon kevert…
Első hallásra mindez egy modern, igazán mai és extrém grindcore, ám kicsit is beleásva magunkat ebbe a közel 28 percben egyértelművé válik, miért aposztrofálják ők ezt crossover grindcorenak. Ugyanúgy részesévé vállunk a feszes death metál témáknak, mint a grind-, hard-, sludge- és crustcore csípős ízeinek. Számomra egyértelműen olyasmit művelnek (némileg több fertőzést ereikbe fecskendezve), mint a korai
From a second story window! A címadó dallal kezdenek fura mód, feszes massza ez a
Bushido Codex, lüktet és csapkod, akadnak benne színtiszta grindcore részek, de többnyire keverék, pl. 2:15 körül leállnak a gitárok, és csak a basszus cammog, mely egyértelműen, olyan neveket idéz fel bennem, mint:
Meathook Seed,
Blood from the Soul vagy
Godflesh… ezt követi az érdekes felvezetésű, majd nagyon beindulós
Hibakusha, ezerféle arcukat mutatják meg, egymást érik a stílusok és hatások. A
Dirty Ego beteges zakatolásai is jól mutatják a káosz totális birtoklását és halálos fémmániát. Majd jön
A Perfect World of Shit, mely az első EP-jük címadó dalának komplex verziója, rövid, gyilkos, csikorgó gitárokkal és 0:49-től egy remek zakatoló középtempóval, melyre sistergő szóló feszül rá és bontakozik ki, majd visszatér a kaotikus sebesség mely a
Year Zero-ban egy kicsavart betegséggé lesz, itt érezni leginkább a
From a Second Story Window-féle megoldásokat, mind zeneileg, mind vokál terén. A
Le Gang des Postiches is régi dal, a második kislemezükről van, a grindcore és a death metál váltakozik, semmi olyan, amit máshol nem hallhatunk, feszes, kemény, de a lemez első gyengepontja, ahogy az ezt követő
Room 57 se világmegváltás, bár egész jók ezek a zakatoló középtempók és grindos részek keverése. A következő a sorban
Whose next?, mely megint csak a második kislemezükről van, a kezdése fura, betegesen építkezik, szaggat, sípol az egész, kissé matekos, majd elszabadul a Pokol, később is visszatér néhol a kezdet, de alapvetően egy brutális grindcore, HC ízekkel vergődve áldozza fel magát a
Without Lucky Star Hero előtt. Egyértelműen a lemez legjobb dala, csak a végére kap sebességet, mindvégig lépeget, tam, pergő összjáték, szaggatás, és sípoló lekerekítetlen riffelések agyasan matekoznak, melyből folyamatosan újabb és újabb varázslatos betegségek születnek, fájdalmas károgó ordítással, önmagába fordult beszéddel, hörgéssel, avagy mindazzal, ami az egész lemezen hallható
Julien Henri által, s ne lepődjünk meg az agytekert dobtémákon és szólókon se, hiszen
François Roux Vecchiali és
Julien Divert egyaránt a szörnyűséges és torz
Iphicrate-ben (nyers viking black metál 1994-98) játszottak. A záró
Empire of Disgust pedig egy újabb régi daluk az első EP-jükről, vérátömlesztés után… a kezdés Kafka-féle abszurd és megcsavart zongora, ilyesmi témák a post-HC-screamo
Circle Takes the Square-ben tűnek fel, illetve a post-jazz kabaré punk
Dresden Dollsnál, a megkínzott felvezetés után energikus fém hadat kapunk az arcunkba, ez a dal is tartalmazza a keverések komplex halmazát, valószínűleg egyeseknek ez egy extrém metalcore-nak, esetleg túlkevert deathcore-nak tűnik majd, némi igazság van is a szavaikban, hiszen a crust és sludge ízeket, bár itt-ott ellehet csípni, de túlnyomórészt az egész album a death metál és a grindcore burjánzása, némi elszállással, s pár vaskos HC tömeggel.
Mivel is zárhatnám? Boldog vagyok, hogy összejött nekik, s végre nagylemezen is elérhető. Jó tanács; kössed fel a gatyád jól, mert ezek a francia srácok nem csak azt tépik le, hanem a pöcsöd(et) is, haha!
10/ 9,8
SICKbag MYspaCE
