2013. május 5.
Tracklist:
01. I Won’t Forget
02. The One Inside
03. My Dying Drive
04. Off the Hook
05. Blackjazz Rebels
06. How Your Story Ends
07. The Hurting Game
08. Walk Away
09. Paint the Sky Black
Műfaj: jazz, avantgárd metal
Támpont: Combat Astronomy, Black Engine
Hossz: 35:54
Megjelenés: 2013. április 23.
Kiadó: Indie Recordings
Webcím: Ugrás a weboldalra
A norvég Shiningról először 2010-ben hallottam: akkor jelent meg ötödik nagylemezük, ahol a Jaga Jazzistben is megfordult géniusz, Jørgen Munkeby és gyakran változó csapata egy olyan zenei egyveleget hoztak össze a jazz, progresszív/kísérleti metal és industrial elemekkel, hogy biztos voltam nemzetközi sikerükben. Míg Norvégiában valóban kisebb hősök lettek, és nem könnyen fogyasztható zenéjükkel gyakran szerepeltek a helyi köztévékben és rádiócsatornákon, a globális visszhang nem volt túl erős. A Blackjazz szakmai sikere megkérdőjelezhetetlen volt (még koncertlemezt is kidobtak), ám három évvel az áttörés után most egy tágabb réteghez próbálnak szólni.
Az eredetileg valóban jazz zenészekből alakult zenekar igazából már a harmadik lemezük után elkezdett kísérletezni. A méltatlanul elfeledett Grindstone a trilógia első darabja, ahol még inkább a jazz dominált, a különböző stílusú hangzásvilág-darabkák csak üde díszítőelemként voltak jelen – a második fejezetre (Blackjazz) már egyenrangú felekké váltak, a One One One-ban pedig megfordult az egész. Az új lemez inkább a dallamos, néhol kicsit matekosabb és agyontorzított rock köré épül, az előző lemezükhöz képest a szinti kevesebb szerepet kap, és inkább az énekes Jørgen szaxofonjátéka jelenik meg, lehetőleg a legváratlanabb pillanatokban, hosszú és őrült szólók keretében. Erre a legjobb példa a How Your Story Ends, ahol a klipes dallal ellentétben szinte filmzenébe illő, gyönyörű szólókkal indítja és zárja a számot. Az előző album hangzásvilágát persze nem tudták elhagyni, az egyértelmű Blackjazz Rebelsen kívül ott a The Hurting Game, ami akár három évvel ezelőtt is nyugodtan megjelenhetett volna. A mostani album segítői közt (maszter, keverés, segéd-producerkedés) találjuk Sean Beavent (Nine Inch Nails, Marilyn Manson) és Tom Bakert (Ministry, Deftones), akiknek jelenléte érezhető is, hiszen a nyilvánvaló NIN (The One Inside) és Minsitry (Walk Away) behatások szinte teljes egészében meghatározzák a lemez hangulatát, ám többek között az Off the Hookba picit az angol rockzenékre is jellemzőénekstílust és hangzásvilágot is becsempéztek (pl. Primal Scream, Arctic Monkeys, akiktől nemrég dolgoztak is fel egy számot). A lemez kellően változatos és slágeres, a trilógia zárásaként pedig remekül ötvözi a jazzt és az industrial rockot, bár a dallamos és néha egész könnyen emészthető dalokat a Blackjazz B-oldalas számai egy picit feleslegesen törik meg, a kilenc szám és a rövid idő miatt egy fokkal jobban kiemelhették volna a slágeresebb témákat. A One One One egy minden tekintetben erős és egyéni lemez, teletömve remek és nehezen elfelejthető dalokkal, és nem venném rossz néven, ha nálunk is hasonló bandák játszanának az M1-en, mondjuk két riport között a Ma reggelben. 9/10 – írta: Kósa Bence
