Nihilizmus az van, de senki ne számítson Csáth féle morfium zuhanásra, sem Quincey ópium zabáló mivoltára. Ahogy a banda körítését olvasgatom, egy súlyos Buzzov-en dolognak kéne vernie a falakat, kosszal, öngyilkossággal, kapszulákkal, használt kotonokkal, fecskendőkkel és kanalakkal, alkohollal és üres üvegek éles szilánkjaival összekaszabolva förmedni a nihil lepte tájra… nincs itt kérem szépen semmi, de még egy kis avantgárd sem, nem hogy action gratuite, haha! Helyette van egy egri csapat, mely 2002 februárjában alakult a My Wounds (1994-1998) és az Anger (1993-2002) romjain. A Polly Is Dead-ből ismert Sohi erősíti a vokált és a gitárt, de őszintén szólva nem ájultam el a végeredménytől…
A hangzás jó (a külsőségről nem tudok mit mondani, csak egy CD lemezt kaptam) a kezdő
Hetedik emelet egy erősen masszív nóta, melyben az ének is és a szöveg is egész jó, bár a refrénnel már nem nagyon tudok mit kezdeni, ilyen erős és jól felépített dologhoz, nem illik ez az elhúzott lagymatag stoner flesh… kár érte, pedig alapjai erősen kalapálóak, nekem kicsit az egészről a
Tankcsapda Connektor 567 albumának pár motívuma jutott eszembe (ez az utolsó csapda, ami hallgatható). Aztán következik az instrumentális rövidke, ám annál jobban összepakolt, megint csak masszív, de itt jól eső feelingel terpeszkedő
Csigavonal. Ugyanúgy kacsingat a régmúlt
Black Sabbath-ja, ahogy a
Down. Összeolvad minden a
Vágóhíd-dal, mely az előző számból bontakozik ki észrevétlenül tovább haladva, nem megváltoztatva a már remekül belénk ágyazott cigaretta füsttel telt atmoszférát pár pohárka után… kicsit olyanná lesz, mint a
Hetedik…
A
Hobbikert a város közepén-nel nem nagyon tudtam mit kezdeni (egy kicsit
Agnus Dei szerű, de csak nagyon picit…
Mátyás Attila, azért ennél komolyabb dolgokat hoz össze), számomra siralmas egy dal, mind zeneileg, mind szövegileg, mondhatni az EP leggyengébb pontja, annak ellenére is, hogy pár jól meghúzott témát tartalmaz. Aztán ránk förmed, a megint csak kissé elbaszott és fura címet viselő
Védősisak használata kötelező? Phőőj! (A cím valószínűleg az új jogszabályra vonatkozik, miszerint, ha az építkezésen nincs a munkáson a sisak, akkor akár 50ezerrel is bírságolható – egy újabb piciny nihil, avagy deviancia.) Ez is instrumentális dal, masszív, jól váltakozik, hangulatosak a szólók is benne, sehol sem erőltetett. Végül a zárás, mely mondanom se kell…
Megöltem a szomszédasszonyt (miféle cím ez?) (fura és elbaszott, haha). Amit tudni kell róla: „
…Sohika, meg egy szintén Shapat barátunk Dani nyomta fel. A dob gép. Gondoltuk, ez is Shapat nóta, hadd szóljon!…” Címét és témáját tekintve is maximálisan blues szerű, kicsit post-
Hobo, meg akad benne egy kevéske
Jimi Hendrix –
Hey Joe interpretáció is, se nem jó, se nem rossz dal.
Zárásképpen, senkinek sem akarom elvenni a kedvét az egri brigádtól, hiszen nem rossz az, amit csinálnak, csak számtalan hasonló hazai banda létezik (
3XS vagy
Sunday Fury), melyek sokkal minőségibbek, a nemzetközi sceenről nem is beszélve. Ha valaki nagyon rá van kattanva a stoner témákra és friss vér kell neki infravénásan, az előtte szűrje meg a
SHPT zenéjét, majd lassan adagolja… Amúgy az egész lemez letölthető a weblapjukról, s az egyetlen igazán nihil húzás, az a „
All rights are bullshit!”. A mai kapitalizmus baszta post-szocreal szociál világban ez egy valóban semmibehulló, ellenálló mentalitás, de ettől még nem váltják meg a világot! De nem ám…
69%
Shapat Terror
