Az 1992-ben alakult várpalotai zenekar nem lehet ismeretlen a lapunkat rendszeresen böngészők számára, hisz a 2004-es Origo, és a 2000-ben megjelent Dogma c. lemezükről is született már kritika. De olvashattatok velük egy részletes és mindenre kiterjedő interjút is, és egy korai demo felvételük is kivesézésre került már a háromból, a koncertbeszámolókat nem is említve. A hosszú huzavona után megjelent Negative a harmadik nagylemezük, s remélem az Edge képében (a korai Nephilimes és az azt követő görög kiadós szívások után) e téren is sikerült végre olyan partnert találniuk, aki kellő mértékben tudja támogatni a bandát, s eljuttatni a közönséghez.
A
Negative 10 dala angol és magyar nyelven egyaránt hallható az így szinte csontig telepakolt CD-n, először angolul megy le a lemezanyag, majd jönnek ugyanazon dalok magyar nyelvű verziói, s a két blokkot egy szinte már hagyományosan felbukkanó rövidke akusztikus / instrumentális dal választja ketté, mely az
Ikervirágok / Twin Flowers címre hallgat, s egész kellemesre sikeredett. A külsőségekről még szólnék pár szót, mielőtt belevágnék a zenei oldal kivesézésébe; nem tudok elmenni amellett, hogy a belső oldalakra nagyon kis betűmérettel és sötét tónusú színekkel beillesztett dalszövegek szinte alig olvashatóak, ami eléggé zavaró számomra, s a sorok közt egymásba lógásuk is nehezíti a dolgomat. Nem néz ki rosszul, az tény, de a megvalósítása olyan felemás, legalábbis nekem. A hangzás kellően vastag, a gitárok jól szólnak, de az összkép kicsit polírozottnak, lélektelennek tűnik, egy kis karcosság, egy jó adag vaddisznó még jól esett volna a fülnek. Bőven élvezhető és hallgatható a végeredmény így is, csak ahogy korábban is tapasztaltam, élőben sokkal elevenebbnek és élettelibbnek hatnak a csapat dalai. A
Septicmen is azon bandák sorát gyarapítja, akik koncerten tudnak igazán hasítani, otthon hallgatva valahogy kevésbé adják vissza azt a feszítő belső tüzet, ami még ennyi év küszködés után is hajtja őket, s ami a bulijaiknak kellő intenzitást ad.
A muzsika irányvonala maradt az eddig megismert thrash metal, precízen, kidolgozottan, korai
Metallica, valamint
Kreator, és némi
Testament ízzel, feszes riffeléssel és szólókkal, de
Korcsmár Gyula – a zenekar elpusztíthatatlan motorja – vokális megoldásaiban helyenként
Tom Araya is felbukkan. Ezt az egyveleget hozza már a nyitó
Colors / Színek is, a riffek hatásosak, és Gyula kiabálása / üvöltése is illik a dal hangulatához, bár helyenként elég egyszerű ritmusok is beérkeznek a képbe, s a sebesség sem nagyon merészkedik a gyorsabb középtempó fölé. A
Dying Animal / Haldokló Állat folytatja a sort, itt csak a kiegészítő vokálként érkező mély hangú szövegmondást emelném ki, mely nem tartozik a legjobb pillanatok közé, s ront az összképen. Ez viszont nem mondható el a
Cursed / Elátkozva dalukról, mely már a
Central kislemezen is szerepelt (akárcsak az
Open Your Eyes). A lassú és súlyos kezdőtémája hatásos, és a felvezetés után érkező thrashes sodrás is oda lett téve, valamint a pattogósabb, modern metalos groove-okkal telített
Nature Of Truth / Természetes Igazság is jól sikerült. A kiabálós énektémákat itt érzem a legerősebbnek, nekem ez a két dal tetszik legjobban az anyagról, az ezután érkező számok közül már nehezebb kiemelni bármelyiket is, korrekt darabok mind, old school felfogással és helyenként modernebb gitárokkal; élőben biztosan ütni fognak, de igazán emlékezetes momentumokat nem mutatnak fel.
A Septicmen továbbra is járja a saját útját, melyről nem lehet letéríteni őket, a fejlődés és a menetelésük töretlen, folyamatosan csiszolják stílusukat, s fejlesztik zenéjüket. A Negative e szempontból csak egy újabb állomás az úton, többségében jól sikerült dalokkal, és néhány kevésbé ütősre és intenzívre sikeredett résszel. A kitartásuk elismerésre méltó, a csapat hívei tudják a dolgukat, aki meg nem ismerné őket, előbb nézze meg egy koncertjüket, ha teheti, s annak ismeretében merüljön el a hanghordozóikban.
6,8 / 10
http://www.septicmen.hu/
