Seneca – Reflections

A spanyol származású Lucius Seneca a sztoikus filozófia egyik legnagyobb római alakjaként számon tartott gondolkodó és költő. Műveiben a korabeli gondolkodásnak megfelelően erkölcsi kérdésekről, természetjogi témákról és a boldogságkeresés módjairól írt. Ám, ahogy például Szapphóról se a „strófája” vagy irodalmi alkotásai jutnak eszünkbe először, így Senecának is megvan a maga keresztje. Ő volt a beteges dolgairól (és az anti-keresztény hangulat nagymértékű elterjesztése miatt) hírhedtté vált Nero császár nevelője, de ez ne tévesszen meg senkit, hiszen pl. a keresztény iskolákból kerül ki a legtöbb ateista is. Változtassunk, hát szegény Seneca megítélésén; ehhez pedig kiváló táptalajt nyújthat a filozófus által ihletett 2002-es keltezésű észak-karolinai zenekar második nagylemeze…

…amihez finoman szólva is szkeptikus kézzel nyúltam. Végül, azonban beadtam a derekam, gondoltam majd max. újfent csalódok egy újabb zenekarban, akiket valami isteni gondviselés következtében kiválasztott egy nagyobb kiadó, hogy szponzorálja az ócska sablon deathcorejukat, amitől engem személy szerint kiver a víz. Hál’ Isten, azonban nem, hogy pozitívan csalatkoztam, de jócskán le is ültettek. Ez van, ha az ember, valami Rise Recordsos „csodára” készül fel és utána kap valami nagyon „raj” cuccot az arcába. A banda a korai megalakulását követően, már 2004-ben kiadott egy – jelenleg beszerezhetetlen – selftitled lemezt és hosszú várakozás után végül, a szememben egyre meghatározóbbá váló Lifeforce Records ölelte őket szintén egyre nagyobbodó keblére. Így születhetett meg idén tavasszal az új nagylemez, a Reflections. A kezdeti, még inkább a sematikusba hajló deathcore központú zenéjükben is már volt valami egyedi. Nem a béna hangzásra gondolok, hanem arra, hogy a gitárok és a dob/ének másként közelítettek az egységes cél felé, és ezáltal valami egyedibb hangzást sikerült kialakítani, mint sok kortársnak. (Ez merő véletlenségből – szerény véleményem szerint – a honi Brainlust zenéjében is megfigyelhető). A recept a továbbiakban se változott, de a Reflections már egy sokkal összeforrottabb magabiztosabb csapatot mutat, akik igenis tudnak nagyon jó dalokat írni.

A cirka fél órás játékidő is pont kielégítő, se több, se kevesebb nem szükséges. De, hogy mi adja a csapat egyéniségét és szeretetreméltóságát? Hát, mondjuk biztos nem a tagok szépsége és sármja, mint azt oly sok fórumvitát kiváltó zenekarnál tapasztalhatjuk. A Seneca sokkal inkább a zenét helyezi középpontba, semhogy a külsőségeket, és a hajbeállítást. (Nem a MySpace külcsínre gondolok, ugyanis az kiváló). Persze szó sincs, arról, hogy megújítanák a műfajt, sokkal inkább a műfaj nagy rajongói között érhetnek el komoly sikereket, mert a sablonosodás csúcspontkán járó genre már az olyan bandákat is felemésztette, mint pl. Impending Doom és nem csak az újonnan keletkező zenekarok zenéjére nyomja rá a bélyegét. A nagyon erősen metalcoreba hajló Seneca viszont ezen túl látott. Játszi finomsággal összekeverték a technikás gitártémákat, vad blastbeat tengerekkel, de, ami az egésznek a lényegét adja, hogy közben a fülbemászó gitárfutamok késztetik az embereket, azok dúdolására, vagy éppen az itt-ott felcsendülő breakdownok csinálnak belőlünk 2-Step Fred Astaire-t a számítógép előtt üldögélve. Az egészben pedig már csak hab a tortán a szexepilnek tekinthető anyajegyes vokalista, Corey hangja. Néha kiüvölti a szemgödrödet is, néha pedig elringat. Az eszesen összerakott egyaránt nem szokványos dallamszerkezetek is megdobják az összképet, végre egy metal/deathcore zenekar, akik nem a szokásos verze-verze-refrén-szóló-refrén elvet alkalmazzák.

Az olyan dalok, mint az introt (Optical) követő Palehorse, vagy az album csúcspontját jelentő Black Gold katartikus élményeket tudnak nyújtani, főleg ez utóbbi utolsó harmadában hallható dallamos téma:

„And your blood was all over me
it was the most beautiful thing I’d ever seen
so cut yourself, and I’ll cut me, and
we’ll tell everyone it was true love…”

Klipet belőle, most! A hatos Illusions pedig a lemez lassú számaként számon tartható dal is rendkívül fülbemászóra sikerült. Azonban, mielőtt bárki azt hinné, hogy csupa schlager tarkítja a lemez, sajnos csalódást kell, hogy okozzak, ugyanis nem egy üresjáratmentes korongról van itt szó, de, abban biztos vagyok, hogy eddig az idei év egyik legjobbja a műfajon belül a Reflections. Elég belehallgatni a Creatorba. (A lemez rövidesen kijön limitált változatban is az előző lemez bónuszolt újrakevert változatával.)

Záró ajánló, diszlexiásoknak és olvasni-nem-kedvelő egyéneknek:Tehát, ha szeretnél végre hallani egy üdítő zenekart is a metalcore/deathcore műfajában, ami néha még a vizsgaidőszak/érettségi fájdalmait is képes lesz veled feledtetni, akkor itt van a Seneca mester által ihletett amcsi banda legújabb lemeze. Nem ígérem, hogy évtizedek múltán is imádni fogod őket, de az biztos, hogy majd pár év múlva, ha sokat hallgatod, akkor egy múltidéző koronggá fog válni, amihez feltétlen kapcsolni tudsz majd egy emléket. (A vizsgaidőszak emléke is biztos megszépül – mondják az öregek). Hajrá!

10/8