„Saor Alba!” – Kelta feketeség Skóciából: íme a black metal-csoda Saor második nagylemeze

A Saor, mint Andy Marshall (ex-Falloch) egyszemélyes projektje elég nagyot robbant első albumával (Roots, 2013) is, de úgy látszik, még ennél is van feljebb. Zseniális ötletei, hazaszeretete és lelkének kivetülése képében köszönthetjük az Aurát, mely egy közel egyórás utazásra kalauzol minket Skócia ködös zöld lankáira.

Manapság a black metal sorra ontja magából több mutáción átesett szörnyszülötteit, sajnos legtöbbjüknek mégsem sikerül maradandót alkotnia. Itt más a helyzet, és szó sincs elfogultságról! Marshall zseniálisan ötvözi a kelta népzenét a modern black metal dallamaival. Az album olyan előadókkal karöltve készült, mint a Panopticonból ismert Austin Lunn, akinek a dobokat köszönhetjük, és Beth Frieden, aki a fülbemászó női vokálokért volt felelős. Az album kezdőnótájával, a Children of the Misttel rögtön belecsöppenünk a törzsi csaták miliőjébe. Energikus, erős kezdés, mely felpumpálja a hallgatóban az adrenalint, zaklatott csatakiáltások és fennkölt szimfónia kombinációja kalauzol végig minket a véres ütközeten. Ezt követően líraibb vizekre evezünk a kicsit érzelmesebb címadó dallal. A katartikus riffek és ordítások közt lebegő síp (tin whistle) témák által jön létre ez a gyönyörű vízió, szinte érezzük a bőrünkhöz tapadó ködöt és az ősi atmoszférát, mely lelkünk legmélyebb bugyraiból hívja elő az érzelmeket. A The Awakening a női vokálokkal és a hegedűzenével könnyedén és harmonikusan operál és sikerül heroikusabb szintre emelnie az albumot, mely később sem laposodik el a Farewell című szerzeménnyel. Fülbemászó síptémája jó ideig kísérteni fogja azt, aki belekóstol. Méltó befejezésként a Pillars of the Earth tesz pontot az i-re. Egy akusztikus kezdéssel, a tradicionális bodhrán dübörgésével indítjuk az utolsó rohamot, melynek kezdetét a zongora beiktatásával halogatja, ezáltal fokozva a feszültséget. Ezután vezényel minket az abszolút káoszba, melyben a tempókkal játszadozik, karunkban fogjuk elesett bajtársunkat, majd dühtől fűtötten végső elkeseredésünkben újra belevetjük magunkat a harcba. Érzelmes outro a hegedű és a síp románca, majd hagyja eldönteni, hogy győztesen vagy vesztesen távoztunk.

Az album hangulata egy gyönyörű ívet ír le. A lírai és brutális részek megfelelő harmóniájával, egy kiegyensúlyozott, profin kivitelezett lemez, mind témailag, mind hangzásilag, és a hangulatot tekintve is. Teljesen magával ragad és megfürdet egyedi atmoszférájában. Egy kihagyhatatlan utazás, mely idén folytatódik! 9/10