2007. december 14.
Tracklist:
The Effects (1:55) // Prai$€ the £ord (1:22) // Blind (2:18) // Units (1:08) // Corponation (1:18) // Colonies (1:30) // Poor (1:45) // Days to Kill (1:01) // Deceit (1:42) // Caste System (2:24) // Alternews (3:22) // Simplicity (1:20) // Enigma (2:35) // Decimate (1:52) // Victims (1:28) //Sold Out (1:09) // Feet First (1:46) // Trust (3:55)
Ahogy azt már Nietzsche is megállapította, a történelem mindig megismétli önmagát. Alábbi tézis két okból is igaznak bizonyul a Rotten Sound esetén (ami igazából három): az egyik, hogy a zenekar legutóbbi nagylemeze, a 2005-ös Exit után a srácok már nem tudnának újat mutatni, ha akarnának sem, hiszen azon kiadvány kiforrottságát nemcsak a teljesítmény sugallta, hanem a tény is, miszerint a grindcore, mint műfaj minden korábbinál szélesebb spektrumon volt képes mozogni a kortárs alkotók között, s ezáltal a zenekar is a lehető legszélesebb alkotói palettáját mutatta fel, műfaji kalandozásokon innen és túl.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az Exit megismételhetetlenségében oroszlánszerepet vállalt Kai Hahto mániákus és precíz játéka is, azonban a srác inkább a volt Ensiferum-főnök Jari Mäenpää heroikus power/black metal bandáját, a Wintersunt választotta (a Time lassan ugyanolyan fantomlemezzé növi ki magát, mint a hírös-növös Chinese Democracy), és a helyére került Sami Latva már a tavalyi különleges kislemezen, a Consume To Contaminate EP-n is sugallni engedte a változás szelét, mely igazán csak mostanra teljesedhetett ki. Talán itt kell megjegyeznem, hogy véleményem szerint Sami dobtechnikája nem mérhető Kai karakteres játékához, hiszen ezen pontnál a dobalapok temperamentuma, valamint felkavaró töltete egyszer, s – jelen állás szerint – mindenkorra elveszett, pontosabban átalakult; hiszen egy új zenei közegben új megközelítést nyert a dobjáték fontossága.
Mint azt előre sejteni lehetett, a Rotten Sound éppen ugyanakkora mértékben tett egy hátraarcot saját munkásságának viszonylatában, mint amekkorát előrelépett: erre az a tény enged következtetni, hogy Sami Latva belépésével párhuzamosan az addig jellemző korai Entombed/Nihilist-ízű reszeléseket-, valamint hardcore betéteket a zenekar korai érájára jellemző crustcore témák váltották fel, valamint ezek kiegészültek a magasabb hatásfokú megoldásokon túlmenően számtalan doom riffeléssel, és tempóváltással. Ezáltal a korábban jellemző dinamikus, feszültséget keltő váltások nagyrészt eltűntek a finn nagyágyú repertorárjából, hiszen a Cycles 34 percét jobbára a már megszokott (mondhatni sematikus, de a szívem szakad meg ettől a szótól) grindcore dobalapok, valamint a headbangelésre késztető, ólomsúlyú témák múlatják. Mindettől függetlenül a Cycles már az első hallgatás után lecsavarja a fejed, elvégre a lemezen uralkodó szélsőséges hangulat, a megjegyezhető, lomha és komótos gitárdallamok mindenképp beékelődnek a szürkeállományod megfelelő szegmensébe, de a korábban csatlakozott rajongók számára lehet, hogy hiányozni fog valami. Hiszen valahol épp annyira jó dolog viszonthallani a crustcore hangzásvilágot a már magasabb fokú képzettség tükrében, mint amennyire hiányoznak a reszelős, szélvészgyors riffelések, vagy akár a hardcore breakdownok és felütések. A lemezen felszusszanás gyanánt a srácok elhelyeztek olyan momentumokat, melyek könnyedén kapaszkodó gyanánt szolgálhatnak az edzettlenebb hallgató számára: az egyik ilyen pillanat a Blind erőteljesen Converge-izű megoldásaiban rejlik, de ugyanígy megjegyezhetem az előző nagylemez Sell Your Soul c. tételének főtémájával operáló Alternewst, vagy a záró, kesernyés női kórusokkal felvértezett Trustot.
Összességében a Rotten Sound a mai napig egyéniségként érvényesül a kortárs extrém palettán, hiszen sajátos hangzásviláguk pilléreit ha le is rombolták, annak romjain új szerkezetek nőtték ki magukat, melyek életképesnek bizonyulnak 2008. hajnalán is. Véleményem szerint jelen felállásban a formáció nem közelítheti meg a Murderworks, vagy az Exit nívóját, mindettől függetlenül remélem, hogy valaha egy koncert erejéig átérezhetjük ezen mogorva, és kiábrándult zenei világot. Elvégre a pusztítást meg kell élni.
Külcsín és Design: 10/7. (számomra túl steril, enervált)
Hangzás: 10/9. (szuperszónikus)
Teljesítmény: 10/7. (pont annyira régi, amennyire új)
Dalszövegek: 10/8. (elcsépelt téma a politika, de sajnos örökérvényű)
10/7,75.
