2013. február 3.
Tracklist:
01. Breathe
02. Birds of Prey
03. Shame
04. Fell
05. Settled Ground
06. Faded Youth
07. Untitled
08. Bring Me Back
09. Too Far Gone
10. Locked Inside
11. Tides
12. Dead Ends
Műfaj: dallamos hardcore
Támpont: Defeater, The Carrier
Hossz: 27:08
Megjelenés: 2013. január 15.
Kiadó: Rise Records
Webcím: Ugrás a weboldalra
A Rise Records csapatát sosem lehetett azzal vádolni, hogy ész nélkül igazolják a dallamos hardcore-ban utazó társaságokat, sőt, akárhogyan is nézzük, akár tágabb értelemben is a floridai Rescuer az egyetlen ilyen kaliberű banda az istállónál. A mindössze két évvel ezelőtt megjelent Some Things You Just Have To Let Go Of már bizonyította azt, hogy az átlagosnál nagyobb potenciál van bandában, és bár egyáltalán nem illeszkedik a kiadó arculatához, tavaly mégis szerződést ajánlottak a következő nagylemezt már szorgalmasan író társaságnak, akik kapva kaptak az alkalmon, és kevesebb mint egy év alatt le is szállították második nagylemezüket.
A With Time Comes The Comfort szerencsére néhány másodperc alatt megnyugtatja a hallgatót, hogy nem történt semmiféle stílusváltás, a srácok ott folytatják, ahol az előző albumon abbahagyták, mindössze a hangzás lett sokkal markánsabb, erőteljesebb. Az albumon tökéletesen működik a dalszövegek, és az üzenetek közvetítéséhez szolgáló hangszeres kíséret kölcsönhatása. JP Marra énekes is kiválóan hozza a kötelezőt, elhivatottsága, magabiztossága a legtehetségesebb frontemberek közé emeli, dalszövegeiből pedig árad a szenvedély, tehát alapvetően meg van minden összetevő, egy kiváló újsulis lemezhez. Márpedig a Rescuer ezt a ziccert nem is hagyja ki: a nyitó Breathe még csak felvezeti, a második tétel Birds of Prey pedig már gondolkodás nélkül a nyakunkba önti mindazt az feszültséget, amit ez a tizenkét dalból álló, mindössze 27 perces korong az utolsó pillanatig ipari mennyiségben adagol, hiszen egyedül tényleg a dalok közti néhány másodperc idejére kapunk némi pihenőt. A lemez tele van jobbnál jobb riffekkel, dallamos gitártémákkal, a dob kellően feszes, mindez hibátlanul összegyúrva ahhoz, hogy megfelelő zenei alapot adjanak a néha teljesen kétségbeesett dalszövegeknek, melyeknek központi témái közé tartozik a tolerancia mellett szociális kérdések is, de a háttérben valahogy mégis ott van a bajlós hangulat, amelytől egy ilyen típusú album tökéletesen működni tud.
Az album tehát egy kétségkívül korrekt iparos munka, télvíz idejére pont a megfelelő, egyedül azt lehet felróni, hogy túl sok eredetiséget nem igazán sikerült felmutatni, pedig alapvetően a tehetség, a tudás már meg lenne hozzá. Ehhez jön még a teljesen mértékben megkérdőjelezhetetlen alázat, és szenvedély, amiből ugye kiváló dolgokat lehet alkotni.
7.5/10
