Red Fang – Whales and Leeches

Tracklist:

01. DOEN
02. Blood Like Cream
03. No Hope
04. Crows in Swine
05. Voices of the Dead
06. Behind the Light
07. Dawn Rising
08. Failure
09. 1516
10. This Animal
11. Every Little Twist

 

Műfaj: sludge metal, stoner rock

Támpont: Mastodon, Crowbar

Hossz: 39:23

Megjelenés: 2013. október 15.

Kiadó: Relapse

Webcím: Ugrás a weboldalra

Nem túlzás azt állítani, hogy a Red Fang harmadik nagylemeze sokak által az idei év egyik leginkább várt megjelenése volt és többen már biztos helyezettnek látták bármilyen idei top 10-es „Az év lemeze” listán. Ennek ellenére a Whales and Leeches hagy némi hiányérzetet maga után.

Ha valakinek, akkor a Red Fang tagjainak esetében gyakran megalapozottnak tartják azt a  sztereotípiát, miszerint az ilyen stoner / sludge redneck bandáktól már az is elég jó teljesítmény, ha olyan zenét tudnak írni, ami tökéletes alapot szolgáltat némi sördobálós keménykedésre, mindaddig, amíg elég szórakoztató. A rövid, 3-4 perces számok, a punkos hangzás és a „szórakoztató” jelző okán érdemelte ki az oregoni négyes zenéje a meglehetősen béna sludge-pop leírást is: ugyanúgy, mint a Torche esetében, a könnyebben és szélesebb körben emészthető dalokat mintha muszáj lenne külön kasztba besorolni. A Whales and Leeches esetében a leghalványabb gyanú sincsen afelől, hogy a Red Fang egyáltalán nem törekszik ilyen “megúszásra”. Előző két albumukhoz képest ez a mostani sokkal kevésbé egységes, tudatosan törekszik is a sokszínűségre és egyfajta crossover beütésre – sikeresen. Ugyanakkor a lemez mintha túl lenne gondolva és sokat veszítenek a számok abból a sodró könnyedségből, ami például a Prehistoric Dog vagy a Wires sajátja. Míg második albumukat, a Murder the Mountainst akár egy ültő helyükben is felvehették volna, mert folyamatosan és átütő módon jelen van a zenekar zsigeri tökössége, addig a Whales and Leeches számainak erején tompít a tudatos sokoldalúságra való törekvés és kimértség. Pedig ugyanúgy helyükön vannak a nyers, torzított riffek és a John Sherman dobostól megszokott odabaszós lendületesség.

Hazugság lenne azt állítani, hogy mindezek nem működnek az albumon, de kicsit rutinszerűnek hat az egész, a vendégénekesek szereplése ellenére is. A Yob énekese, Mike Scheidt közreműködésével készült Dawn nem csak, hogy a leghosszabb szám a lemezen, de élesen el is különül az album első felének számaitól sötétebb hangzásvilágával. A Whales and Leechest lezáró Every Little Twistet a Black Heart Procession énekesével, Pall Jenkinsszel vették fel, ami viszont a szám egyértelmű indie-rock beütésére ad magyarázatot. A leginkább Red Fang önazonos szám, a Blood Like Cream viszont akár a Murder the Mountainsen is helyet kaphatott volna és kétségkívül ez a legslágergyanúsabb dal az albumon: talán még a Mastodont idéző első single, a Crows in Swine villan hasonlót a lemezen. Párhuzamokból különben is akad bőven, hiszen a 1516 révén felmerülő, szokásos Mastodon és Black Sabbath összehasonlítások mellett, a Failure egyértelműen a Queens of the Stone Age munkásságával mutat rokonságot. Kérdés, hogy a szokásosnál több összehasonlítgatás jót tesz-e a Red Fangnek, mert így a Whales and Leeches után elmondható, hogy bár ugyanúgy képesek egy szórakoztató, tökös albumot összehozni, mint eddig, mintha mégis kevesebb lenne a súlya a zenének – és ez távolról sem a stílusra értendő. 8/10