Pure Love – Anthems

Tracklist:

01. She (Makes the Devil Run Through Me)
02. Bury My Bones
03. The Hits
04. Anthem
05. Beach of Diamonds
06. Handsome Devil's Club
07. Heavy Kind of Chain
08. Burning Love
09. Scared to Death
10. Riot Song
11. March of the Pilgrims

Műfaj: pop-rock

Támpont: The Clash, Oasis

Hossz: 36:39

Megjelenés: 2013. február 4.

Kiadó: Vertigo

Webcím: Ugrás a weboldalra

Amikor 2011 nyarán Frank Carter, a madárcsontú kiabálógép távozott a Gallows-ból, valószínűleg nem sokan gondolták, hogy pont neki vannak nyugodtabb vizekre evező zenei tervei a jövőt illetően. A szakítópróba után a Gallows Wade MacNeillel, az Alexisonfire korábbi énekesével töltötte fel Carter korábbi posztját (érdekes módon a hangzásuk keményebb lett a már-már rádióbarát AOF gitárosával), míg hősünk szintén a tengerentúlról importált magának hasonló gondolkodású, a hardcore punkot rockzenére cserélő társakat új, Pure Love névre keresztelt zenekarához.

A társakat mondjuk egy viszonylag túlzó kifejezés, mert hivatalosan mindössze Jim Carroll gitáros még a banda tagja, aki többek között a The Hope Conspiracy, és a rövidéletű, ám annál mélyebb nyomot maga után hagyó The Suicide File-ban is gitározott. Élőben pedig Jared Shavelson püföli a dobokat, aki egyébként többek között a Paint it Black ritmusszekciójának oszlopos tagja. Az első kislemezes dal majdnem egy évvel azután jelent meg, hogy kiderült az új banda terve: a Bury My Bones-ból világossá vált, hogy Frank mennyire távolodott el korábbi bandájának irányvonalától, legalábbis az “I’m so sick of singing about hate, it’s never gonna make a change / It breaks me down bit by bit, keep me steadily feeling sick” sorok erről tesznek tanúbizonyságot. Ezenkívül már tényleg csak az okozott nagyobb meglepetést, hogy Carter tényleg megtanult énekelni – hol van már az artikulálatlanul krákogó, dühös kis vörhenyes? Az Anthems-re keresztelt bemutatkozó nagylemez a legkisebb erőlködés nélkül képes hozni a lazábbnál lazább rock’n’roll dalokat. A zenei merítés eléggé széles skálán mozog, a nyitó She akár bármelyik Oasis albumra felférne, míg az album talán legnagyobb slágere egy nem kicsit a kései Green Day-re hajazó dal, a Handsome Devils Club. Első hallgatásra tényleg szinte minden dalhoz köthetünk egy másik bandát/előadót, az énektémákra figyelve könnyedén beugorhat Springsteen, Bono, vagy akár Morrissey neve is. Ezt olvasva talán nem tűnik túl csábítónak ez a korong, mert úgy tűnhet, mintha mindent szépen összeloptak volna, és a hozott anyagból gyúrták volna össze a lemezt, de a mai világban már az is nagy dolognak számít, ha minden építőelemet a megfelelő helyre sikerül rakni, és erre tökéletes bizonyíték az Anthems, hiszen az égvilágon semmi újdonságot nem tartalmaz, mégis egy rendkívül erős pop-rock lemez lett, egészen hihetetlenül fogós slágerekkel felvértezve. 8/10